IV. Henrik
anekdoták és szállóigék dolgában talán a leggazdagabb fejedelem, akit valaha a
történet ismert. Rajta, az igazán elmés emberen, ugyan beteljesedik az
evangéliomi igazság: akinek vagyon, annak adatik. Nemcsak saját nemzete tette
őt meg réges-régi vándoranekdoták hősének, de még a külföld is
ajándékozott neki jó ötleteket. Ilyen a híres toujours perdrix, melyről a franciák nem is tudnak. Ez
anekdota szerint az udvari gyóntató a királynak szemére hányta csapodárságát.
IV. Henrik nem szólt semmit, de megparancsolta az étekfogóknak, hogy a pap elé
ezentúl mindig csak fogolypecsenyét tálaljanak. A pap végre beleunt az
egyformaságba, és panaszosan kiáltott föl: „Toujours
perdrix!”xliv Mire a roi vert
galantxlv azt mondta: „Toujours
reine!”xlvi BÜCHMANN-ROBERT-TORNOW (Geflügelte Worte, 19. kiadás, 475. l.) egy spanyol
adagiumot idéz („cansa de comer perdices”,
„betelik az ember a fogolyevéssel”), én pedig azt hiszem, a régi deák crambe repetita mors estxlvii
mondásból is támadhatott ez anekdota ötlete. A toujours perdrix szállóigével, amennyire én tudom, csak a németek,
olaszok, angolok és magyarok élnek.
Az elmés
király három ókori anekdota hősévé is lett. Az egyik: mikor Sully
kihallgatásra megy hozzá, de a király kiüzen, hogy fekszik, mert láza van,
Sully vár, és nemsokára egy zöldruhás, elfátyolozott nő suhan ki a felség
szobájából. Csakhamar kijő a király is: - „Mit akar itt, Sully? Hiszen
megüzentem, hogy lázam van.” - „Igenis, de úgy látszik, már elhagyta
felségedet; az imént láttam erre menni: talpig zöldben volt.” Ez a bohóság
PLUTARKHOSZ egy kis történetének (Démétriosz,
19.) mása. A második anekdota: Baudesson, a Saint-Dizier-i polgármester,
annyira hasonlított a királyhoz, hogy mikor egyszer kihallgatásra ment, a
palota előtt álló katona Henriknek nézte, és fegyverbe szólította az
őrséget. „Mi a manó - szólt a király, kidugva fejét az ablakon -, hát
ketten vagyunk felséges urak?” - „Eh,
compère - kérdezte aztán Baudessontól -, votre mère est-ette donc allée dans le Béarn?”xlviii (A
király szülőföldje.) - „Non, Sire, c’est mon père qui y demeura.”xlix - „Ventre-saint-gris,
je suis payé!”l E tréfa szakasztott mását Augustus császárról
beszéli MACROBIUS (Saturnalia, 2, 4).
- A harmadik anekdota: a spanyol követ egyszer épp akkor lépett a király
szobájába, mikor Henrik négykézláb ügetve, a trónörököst lovagoltatta hátán. A
követ láttára a király megállt: - „Vannak önnek gyermekei?” - „Vannak, felséges
uram” - felelt a spanyol. - „Akkor hát megengedi, hogy befejezhessük a
lovaglást.” Ezt a kedves kis történetet PLUTARKHOSZ mondja el Ageszilaosz
spártai királyról (25. f.)
azzal az eltéréssel, hogy a király és fiai vesszőparipákon nyargalnak.
IV. Henrik
híres szállóigéi közül egynéhánynak nem kegyelmez az újabb vizsgálat. Bizonyos,
hogy a „Paris vaut
bien une messe” (Párizs fölér egy misével) a király halála után évekkel
keletkezett. Nem egészen helyes idézet a „Pends-toi,
brave Crillon, nous avons vaincu à Arques et tu n’y étais pas... Adieu, brave
Crillon, je vous aime à tort et à travers.”li Ez a híres levél először
is nem az arquesi győzelem után (1589) kelt, hanem az amiens-i táborban
(1597), sokkal hosszabb a másiknál, s így kezdődik: - „Brave Gryllon [így] pandes vous de navoyr
esté ycy pres de moy lundy dernyer”lii stb. A híres Pends-toi változat VOLTAIRE-től
ered. IV. Henrik kívánsága, mely szerint az ő országában minden paraszt tyúkot tehessen a fazékba
vasárnap, hitelesnek látszik, bár nem tudják, mikor és hol mondta: - „Je veux que chaque laboureur de mon royaume
puisse mettre la poule au pot le dimanche.”liii
|