|
FOURNIER
(id. m. 261. l.)
nem hisz annak az ismeretes anekdotának sem, mely szerint a haldokló XIII.
Lajos megkérdezte a kis trónörököstől, kit akkor kereszteltek meg: - „Hogy
hívnak, fiam?”, mire a gyermek azt felelte: - „XIV. Lajosnak”, a király pedig
azt mondta rá: - „Nem még, fiam, nem még.” Az egykorú hiteles kútfők
erről hallgatnak.
Az
iskolában még csaknem mindnyájan úgy tanultuk, hogy XIV. Lajos tizenhét éves
korában egy szép nap, vadászatról jövet, azon vörös kabátosan és lovaglókorbáccsal,
a parlament elé toppant, és azt mondta: „L’État
c’est moi.”liv Ez volt beköszöntője a parlamentben, s ezzel
fejezte ki, hogy a jövendőben az övé minden
hatalom. E sokat vitatott dologban egy kétségtelenül nem igaz; az ti., hogy
XIV. Lajos 1655-ben jelent meg először a parlament előtt. Már hétéves
korában, mint zubbonyos fiút is elvitték a parlamentbe, s a következő
beszédet mondotta; - „Uraim, eljöttem a parlamentembe, az ügyeim végett.
Kancellárom elő fogja adni kívánságaimat.” Erre a kancellár letérdelt az
anyja mellett ülő kis király elé, s úgy tett, mintha utasításokat kérne
tőle. A híres szállóige történetének vizsgálata már nehezebb. Az bizonyos,
hogy Mazarin, mikor a parlament rosszallta az 1655-i háború miatt kivetett
adókat, a fiatal királyt elküldte a parlamentbe, hogy tiltsa meg az uralkodó
rendeletek ellen való zúgolódást. XIV. Lajos csakugyan vadászruhában és
csizmásan lépett a parlament elé; a korbácsot azonban, úgy látszik, csak
VOLTAIRE festette bele az érdekes képbe. Egy
párizsi polgár egykorú naplója szerint (közli CHÉRUEL, utána ROZAN, Petites ignorances, Paris, 1888.; 199. l.) a jelenet így folyt
le: „Őfelsége arcán, mihelyt belépett, látszott, milyen bosszúság van a szívében.
- Mindenki tudja, szólt a szokottnál kevésbé szelíd és kevésbé kedves hangon,
mily zavarokat idéztek elő államomban (dans
mon État) az önök gyűlései, és mily veszedelmes hatásuk van. Hallom,
hogy önök e gyűlésezéseket folytatni akarják, az alatt az ürügy alatt,
hogy tanácskozni akarnak olyan rendeleteken, amelyeket az én jelenlétemben már
olvastak és kihirdettek. Egyenesen azért jöttem ide, hogy megtiltsam önöknek (a
tagokra mutat) e dolgok folytatását, valamint önnek is megtiltom, elnök úr (rámutat),
hogy bármi címen is megengedje vagy tűrje a tárgyalások folytatását.
Őfelsége ezután hirtelen fölkelt, s mielőtt bárki egy szót szólt
volna, visszatért a Louvre-ba, onnan pedig a vincennes-i erdőbe, honnan
reggel elindult, s hol a kardinális várta őt.” Lehet, hogy a „dans mon État” kifejezésből lett
idővel a „l’État c’est moi”. Mert, mint FOURNIER (id. m. 265. l.) igen
meggyőzően fejtegeti, bizonyos, hogy ezt a leckét Mazarin sugallta a
fiatal királynak. Az óvatos diplomata semmi szín alatt nem mondat Lajossal
ilyen veszedelmes dolgot, az engedelmes tanítvány pedig aligha meri
megkockáztatni a maga emberségéből. DULAURE szerint (Histoire de Paris, 1853.; 387. l.) XIV. Lajos egy bírót szakított félbe
ama híres mondással, mikor „a királyt és az államot” emlegette. Angol írók néha
Erzsébet brit királynőnek (trónra lépett 1558.) tulajdonítják e híres
igét.
|