|
A kivégzett királyi pár tízéves fia, a boldogtalan
Károly-Lajos, kit a történet XVII. Lajosnak nevez, 1795. június 8-án halt meg a
Temple tornyában. Újabb kutatók azt állítják, hogy a hírhedt Simon varga meg a
felesége nem is bánt vele valami rosszul. Még másfél évig élt, miután kikerült
ez emberek kezéből; és [...] egész gyöngéd bánásmódban részesült.
Labdázhatott a kertben, gyakran fölvitték a biliárdszobába is; sőt Párizs
levéltárában ma is megvan a számla, mely szerint háromszáz livre-et fizettek
egy órásnak, ki a gyermek automatamadarát megjavította. Később a kis
foglyot már magányos cellába zárták, és nem bocsátották többé sétálni sem. 1795
februáriusában már elhatalmasodott rajta a skrofula. Mindig feküdt, gépiesen
forgatva kártyáit és játékait. Május 6-án, Desault, a híres sebész járt nála,
de nem tudott belőle kicsikarni egy szót sem. Mikor a szegény gyermek
meghalt, Desault már nem élt. A boncolást négy orvos végezte, kik közül
kettő életében is látta XVII. Lajost. A kis halottat a Saint-Marguerite temetőben földelték el,
este. Bár egész Európa valóságnak tekintette a királyi gyermek halálát, s a
Vesztfáliában bujdosó XVIII. Lajos fölvette a királyi címet, mégis sokan
akadtak, akik azt suttogták, hogy a kis foglyot megszöktették a Temple-ból, s
valami beteg fiúcskát csempésztek a helyébe.
|