|
I. Napóleon nem 1769. augusztus 15-én született, hanem 1768.
januárius 7-én, és ha igaz, amit JUNG állít (Vö. HERTSLET, id. m. 354. l.), Nabulione névre keresztelték.
Születésének későbbi dátumát maga költötte, azért, hogy ne mondhassák rá,
hogy nem született francia földön. Korzikát ti. csak 1768. május 15-én
csatolták Franciaországhoz.
Egész könyvet lehetne megtölteni a Napóleonról szóló
anekdoták cáfolatával. Ez anekdotáknak nagy része ókori paradigmák szerint
gyártódott, de azért hatásos ma is. A legtöbb azon fordul meg, hogy Napóleont
nem ismeri meg valaki. (Például a híres „Personne
ne passe, même si vous étiez le petit caporal.”lxv) Csodálatos
gyöngesége az embernek, hogy ez az együgyű és tönkre koptatott motívum még
egyre hat. Irodalmak iskolái tűntek a semmiségbe, vagy ami rosszabb:
nevetségesek a mai kor szemében. A hatásnak egy eszköze azonban örökkévaló.
Valamint az athéni görög meghatottan olvasta az anekdotát, mely szerint Nagy
Sándort valaki közlegénynek nézte; azonképpen ma is megindul az emberi szív
annak hallatára, hogy valaki Berlinben tüzet kér az utcán egy úri
embertől, s csak később értesül, hogy az az úri ember a császár vagy
legalábbis valami herceg volt. Sokkal jobb és sokkal kevésbé nyúzott ötletek
ezrei vesztek a semmiségbe, mint zsibvásárra való, ócska portékák: de ez a
helyzet, mikor az ember egy pillanatig - csupa tévedésből - ember és nem
kutya a királyok előtt, örökké mulatságos és örökké új.
|