|
Ki nem
hallotta, hogy Žižka János, a huszita hadvezér, halálos ágyán azt mondta
feleinek: „Testemet vessétek ki a mezőre, legyen a fenevadak étke. De a
bőrömből csináljatok dobot, és verjétek meg, valahányszor a husziták
hadba mennek: szavától megszalad az ellenség.” Žižka hívei teljesítették e
parancsolatot. A vezér bőréből (éspedig, hagyomány szerint, a hasa
bőréből) dob lett, lelkesítette a huszitákat; és mint VOLTAIRE írja
az Essai sur les moeurs-ben és az Esprit des nations-ban, sok gondot és
bajt okozott Zsigmondnak. Žižka dobját AENEAS SYLVIUS említi elsőben.
THEOBALD XVII. századbeli író mendemondának tartja e furcsaságot. HORMAYR azt
hiszi, hogy Žižka csak a páncélja alatt hordott bőringből
csináltatott dobot. A múlt század közepén állítólag Berlinbe került a dob.
Azóta nincs híre.
Az
emberbőrt tudvalevőleg éppúgy ki lehet dolgozni, mint bármely más
bőrt. Anatómiai gyűjteményekben sűrűn látni.
Szarvasbőr tapintatú és elég szívós. Szárítás és csiszolás révén dobnak
való pergamen is lehet belőle. - Marco Antonio Bragadino bőrét
állítólag szintén kicserezték a törökök. A velencések e szerencsétlen
hadvezérét, Ciprus hősi védőjét, tudvalevőleg elevenen nyúzatta
meg 1571-ben Musztafa; bőrét aztán a tímárhoz adta, kitömette, és tehénre
kötve, vörös ernyő alatt hurcoltatta végig Famaguszta utcáin. A bőr
később a konstantinápolyi gályarabok tömlöcébe került, a keresztyén
foglyok elrettentésére. Egy velencei rabszolga aztán hazaszökött a bőrrel,
mely 1596 óta a SS. Giovanni e Paolo templomban van, a hős
mellszobra alatt, egy urnában.
|