|
Patyomkin falvai,
ez a híres történeti szállóige, szintén csak mendemonda. Pedig még igen modern
iskolai könyvek is hirdetik azt az anekdotát, mely szerint Patyomkin, mikor II.
Katalin 1789 első felében a nemrég meghódított Krím-fészigetén utazott,
szemfényvesztéshez folyamodva, el akarta hitetni a cárnővel, hogy a
barbárság és nyomorúság e földje csupa civilizáció és gazdagság.
Francia források szerint Katalin örömest indult az útra,
mely izgatta kíváncsi képzelmét. Valamerre a cárnő járt, mérföldek százain
által, mesés pompa tündöklött. A puszta sivatagban, az úttól jobbra, balra
tornyos városok, falvak, kastélyok pompáztak. Mind vászonra festett színházi
dekoráció, vagy, mint mások mondják, egy sor téglából rakott falak, melyek csak
a mögöttük fehérlő pusztát takarták el. Minden város, minden falu mentén a
lakosság tisztelgett a cárnő előtt; festői ruhába öltözött
gyönyörű nép, mely harmóniás kardalokat énekelt és remekül táncolt.
Ez a szép, boldog nép színházi statiszták fölfogadott
csoportja volt, mely éjszaka mindig egynéhány állomással előbbre utazott,
s újra végigjátszotta más ruhában, amit már azelőtt elkomédiázott. Katalin
cárnő nem sejtette a csalást. Gyönyörködött a virágzó országban, a boldog
népben. Ha sötéttel utazott, hintajában kivilágított városokat, ragyogó
tűzjátékokat látott; nem is gondolta, hogy azokon a helyeken, mihelyt
ő odább vonult, megint csak nyájak legelik az avar füvet.
Mindebből azonban nem igaz egy szó sem. Mint a
cárnőt kísérő LIGNE herceg írja, már útközben tudta mindenki, hogy
Pétervárott festett falvakról és más ily szemfényvesztésekről beszélnek
azok, akik haragusznak azért, mert II. Katalin nem hívta meg őket is erre a szép nagy kirándulásra. A
vászonra pingált városok mendemondáját ESSEN, a szász követ terjesztette el;
Patyomkin életrajzában említi.
Az sem
való, hogy a cárnőt ezen az úton minden állomáson ez a fölírás fogadta: „Erre visz az út Bizáncba.” Az orosz
aspirációk e híres jelszava akként keletkezett, hogy az angol nagykövet,
Fitzherbert félreértette és rosszul fordította le a Herszon előtt állított
diadalkapu görög fölírását. (Vö. FOURNIER. L’esprit
dans l’histoire, 388. l.)
|