Hogy a 955-i augsburgi
ütközet után levágott füllel hírmondónak hazatért hét magyar menekültet hol gyászmagyarok, hol gyászvitézek, hol gaz magyarok, hol magyarkák néven nevezzük, a régi krónikák betűjének hibás
olvasásából keletkezett tévedés; mint azt SEBESTYÉN GYULA az Ethnographia 1900-i 1. és 2. számában
kétségtelenül bebizonyítja. Ezt a hét menekültet a Bécsi Képes Krónika szerint Lázároknak
csúfolják; a Budai Krónikában nevök
már „het magiar et Gyak”, a Dubnici Krónikában „Lazari”
és „Heth magiar és Gyak”, THURÓCZI
JÁNOS Krónikájában „margyorkak et gyoz, sive lazari”, a
SAMBUCUS-féle kéziratban „het mogor
et Gok”, a vatikáni kódexben „het mogor et Woh”, MUGLEN HENRIK-nél „Ecciogor und tziack”, s ugyanennek
egy jobb kéziratában „ecciogor und gyak”. SEBESTYÉN GYULA meggyőz
bennünket róla, hogy a másolók kezén annyiféleképpen változott gyak helyes olvasása nem „gyász” (mint
alkalmasint BUDAI ÉZSAIÁS vélte legelébb), hanem gyiák, azaz diák; s ez az
elnevezés onnan ered, hogy a hét megcsonkított és ivadékaik házrul házra jártak
énekelni, mint „Szent Lázár szegényei”; mert Szent István rendnek okáért a
Szent Lázár-rend esztergomi kereszteseinek hatósága alá vetette őket. A
nép kóbor énekes diákokat látott
bennök.
|