|
Gertrúd
megölése történetének van egy híres epizódja: János esztergomi érseké, aki az
összeesküvők kérdésére: mi tevők legyenek, meggyilkolják-e a
királynét, vagy sem, kétértelmű választ ad. Ezt a deákos anekdotázók
között ma is sokat emlegetett választ ALBERICUS trois-fontaines-i francia
cisztercita őrizte meg 1241-ig terjedő krónikájában: „Reginam interficere nolite timere bonum est
et si omnes consenserint ego solus non contradico.” (A királynét
meggyilkolni nem kell félnetek jó ha mind beléegyeznek én nem ellenzem.) A
kétértelműség nyitja az írásjelek hiányában van; mert a válasz a
vesszők, pontosvesszők különböző elhelyezése szerint mást-mást
jelent: „A királynét meggyilkolni nem kell; félnetek jó; ha mind beléegyeznek,
én nem; ellenzem” és: „A királynét meggyilkolni nem kell félnetek; jó, ha mind
beléegyeznek; én nem ellenzem.”
Bár a
dolgot az elsőrangú kútfőnek mondható ALBERICUS jegyzi föl: az „ibis redibis nunquam per bella
peribis”vi kaptájára csinált szintaktikus játéknak, mendemondának
kell tekintenünk, mert józan ésszel nem tehető föl, hogy az esztergomi
érsek ily együgyű, gyermekes kétszínűsködéshez folyamodjék, mikor
arról van szó, hogy majdan elháríthassa magától a cinkosság vádját. Nem hiszi
ezt a dolgot föltétlenül már ALBERICUS sem, mert a választ „talis esse perhibetur” (ilyennek mondják) megjegyzéssel közli.
SCHIER SIXTUS (Reginae Hungariae, 189. l.) ezt írja e
válaszról: „Majdnem ugyanilyet olvashatsz a franciáknál Johannáról, Szép Fülöp
feleségéről, és az angoloknál II. Eduárd elvesztéséről.” Párizsban a
nominalisták iskoláiban az unalomig gyártották az efféle
kétértelműségeket. Bővebb adatokat közlök minderről Szájrul szájra könyvemben.
|