Janus Pannonius magyar grammatikája

Volt-e magyar könyv a Corvinák között? Eldöntetlen kérdés. Irodalomtörténetírók még ma is hiszik, hogy JANUS PANNONIUS magyar grammatikát szerzett. Ennek alig lehet alapja. CSEZMICZEI JÁNOS, a szlavóniai születésű humanista, aki külföldön nevelkedett, nemigen foglalkozhatott a vulgus^vii nyelvével. Nyilván igaza van IMRE SÁNDORnak, ki azt hiszi, hogy a JANUS PANNONIUS-féle sehol semmi hiteles nyommal nem igazolható grammatika egyszerű összetévesztés a JOHANNES SYLVESTER (ERDŐSI JÁNOS) 1539-ben megjelent Grammatica Hungaro-Latinajával. - Megemlítek itt egy súlyos mulasztást, melyet a magyar kormány akkor követett el, mikor 1877-ben II. Abdülhamid szultán visszaajándékozott a nemzetnek a hadi zsákmányból való harmincöt kódexet. A török udvarbeliek röstellték, hogy a kéziratok tábláit megviselte a sok idő és viszontagság, hát arra a rettentő gondolatra vetemedtek, hogy a könyveket újra köttessék. A kódexek között volt több papiros táblájú is, mint arról a konstantinápolyi Topkapu Szerájban meggyőződtünk. Tudjuk, hogy a XV. században a lemezpapiros még ismeretlen volt: a könyvkötők fából vagy összeenyvezett régi iratokból csinálták a könyvtáblákat. E kódexek elveszett tábláiban ki tudja, milyen becses kéziratok pusztultak el! Értesülve a történtekről, Ipolyi Arnold püspökkel Trefort Ágoston miniszterhez siettem, sürgetni, hogy ha még lehetséges, a régi könyvtáblákat mentsék meg. A török udvart azonban csak diplomáciai úton lehetett volna erre kérni; ezt pedig a miniszter az akkori kényes politikai állapotok között nem ítélte ildomosnak. Nyolc év múlva Konstantinápolyban nyomoztam az udvari könyvkötőnél a régi táblákat; de hiába, rég befűtöttek velök.