|
„Jogosult
büszkeséggel szokta hirdetni” - írja FRAKNÓI VILMOS (Akadémiai Értesítő, 1898, 174. l.) - „a magyar nemzet kifejlett
kultúrai érzékének bizonyítékául azt, hogy a könyvnyomtatás meghonosításában
hazánk Angliát, Spanyolországot, Ausztriát, Lengyelországot több
esztendővel megelőzte. Ekkorig az volt az általános nézet, hogy ezt a
dicsőségünket Geréb Lászlónak, Mátyás király unokaöccsének köszönhetjük;
mert ő lett volna az, ki mint budai prépost Hess András nyomdászt
Olaszországból meghívta, Budán megtelepítette, általa a Budai Krónikát kinyomatta, amely 1473-ban az őhozzá intézett
ajánlólevéllel látott volna napvilágot. Azonban Geréb László sohasem volt budai
prépost; a Budai Krónika élén álló
ajánlólevél nem őhozzá van intézve. Múlt századbeli történetíróink a
rendelkezésökre álló okiratokban 1468-1475 között László budai prépostot,
1476-tól pedig Geréb László erdélyi püspököt találván, ebből a két
tényből azt az önkényes következtetést vonták le, hogy a budai prépostból
lett Geréb László erdélyi főpappá, s így a Budai Krónika ajánlólevelének László prépostja Geréb Lászlóval
azonos. Ezen kombináció alapossága iránt ekkorig kétség sem merült föl.”
FRAKNÓI VILMOS a vatikáni levéltár okirataiból kétségtelenül kiderítette, hogy
az a László budai prépost, ki Hess András könyvnyomtatót Magyarországba hívta,
Karai László volt, ki 1470 őszén Rómában járt, kieszközölni II. Pál pápa
erkölcsi és pénzbeli támogatását Mátyás király csehországi vállalata számára.
Rómában látta a három évvel ezelőtt német mesterektől fölállított
könyvnyomtató műhelyt, s ugyanakkor szerződtette a német munkások
egyikét, Hess Andrást. Karai László 1485-ben halt meg mint budai prépost. Hess
András budai sajtója alól csak a krónika került ki és két apróbb termék.
Nyilván az általános részvétlenség miatt szakadt félbe munkássága. Hogy aztán a
mesterrel mi lett: eddig nem tudni.
|