|
Hogy Mátyás
király Budán negyvenezer tanuló számára kezdett akadémiát építeni, elsőben
HELTAI GÁSPÁR említi. Két XVIII. századbeli történetíró, KAPRINAI ISTVÁN (Hungaria diplom. I.
k. 71. l.)
és WALLASZKY PÁL (Tentamen hist. litt.
59. és köv. l.) már bővebben szól erről a dologról. A rengeteg nagy
épület a budai Víziváros legvégén épült. A terv szerint két hosszú, tágas udvar
közül a nagyobbikat három oldalról kétemeletes házak veszik körül, melyekben
annyi szoba lesz, hogy negyvenezer tanuló kényelmesen lakhatik bennök a király
költségén, kellő fegyelem alatt. Körös-körül hét nagy zárt csarnok,
mindenikben díszes oszlop, kristály lámpásokkal, magas előadószék a
professzor számára és emelkedő padsorok a hallgatóknak. A nagyobbik udvar
negyedik oldalán lesz a professzorok lakóháza, mely egyszersmind a kis udvarra
is szolgál. A kis udvar nyugati oldalán lesznek a tisztességes lakások az
orvosok, patikáriusok, borbélyok, továbbá a betegek és a lábadozók számára; az
északi részben laknak a gazdák, sáfárok, szolgák, pékek, serfőzők;
ugyanott vannak a borospincék, éléskamrák és szellős csűrök. A keleti
oldal közepén lesz a nagy kapu; ugyanott az akadémia fő elöljárójának
pompás palotája. Ez elöljáró alá van rendelve valamennyi tanuló, lector, mester
és doctor. A déli oldalon, Buda felé, csupa műhely és bolt, melyben a
kézművesek munkáikat, a kalmárok áruikat rakják ki, de ott lakniok nem
szabad. Az intézetet mindenkor egy esztendőre látják el élelemmel, hogy se
a tanulók, se a tanítók, se a szolgák ne legyenek kénytelenek minduntalan a
várossal érintkezni. Ez volt Mátyás király nagy terve.
Minderről
SALAMON FERENC Budapest történetében ezt a kritikát írja: „Mondják, hogy Mátyás egy
nagyszerű egyetem tervén dolgozott, oly nagyszerűn, amilyen sohasem
volt, sőt tán elmondhatjuk, sohasem is lesz a földön: negyvenezer tanuló
lakott volna benne, amennyi lakosa nem volt sem Budának, sem Pestnek, sem
akármely magyarországi városnak abban az időben. Az illető tervet nem
az egyetem, hanem egy állandó tábor tervének tekintem, mert alakjára nézve római castrum. Legelfogadhatóbb, hogy a
Gellérthegytől délre eső tájon volt ezen hegy lankásan körülárkolva,
egy hajóhíddal keresztül a Dunán. Szóval Mátyásnak terjedelmes árkolata a Duna
partján, Budán alól, nem éppen
közművelődési, hanem közvédelmi intézkedés akart lenni.” SALAMON
kétségével szemben érdekes az olasz BRANDOLINI egy, a köztársaságot és a
királyságot összehasonlító dialógusa, melyben az egyik közbeszóló, maga Mátyás,
említi, hogy a párizsi egyetemen harmincezer tanulót oktatnak a tudományokra.
De francia forrásokban (minő CREVIER nagy műve: Histoire de l’Université depuis son origine jusqu’en l’an 1700, Paris,
1761) nem találom a deákoknak ilyen hihetetlenül nagy számát. A
legsűrűbb népesség is csak öt-hatezer körül járhatott.
[...]
|