Gróf Zrínyi
Miklós, a nagy költő és hadvezér haláláról egy régi mendemonda lappang mai
napig. A történetírás egyhangúlag elfogadta BETHLEN MIKLÓS, a szemtanú
előadását, mely szerint Zrínyi 1664. november 18-án, Csáktornya mellett,
vadászaton egy vadkan áldozata lett. És mégis sok emberben mindmáig
kiirthatatlan az a hit, hogy Zrínyit a bécsi udvar vagy Montecuccoli
gyilkoltatta meg.
Ez a
mendemonda Zrínyi halálával egykorú. Kitűnik, ez CAVALIERE GIOVANNI
SAGREDO, Velence bécsi követének a dogéhoz intézett jelentéséből:
Le condizioni della
Pace trà Imperiale e Turchi sono quelle accennate nell’ ultimo dispaccio dal
Sig.r Cancellier Grande,
eccettuato però il punto della morte del Conte Serinio ch’ egli presuppone
concertato e fù casuale, com’ è noto alla Ser.tä v. occasionato dal di lui coraggio, che non
pauentò nè huomini nè belue, onde conuenne cedere alla fierezza d’un cignale
irritato e ferito, che con sette colpi l’atterrò in un bosco, dopo di che senza
articolar parola, battendosi il petto diede l’ultimo segno di contrizione... La Corte appena colla
dissimulazione potè mascherare la sua allegrezza della perdita d’huomo creduto
la pietra dello scandalo et il fomento della rottura co’Turchi per la fauilla
che poteua riaccendere il fuoco. (Archif für Kunde österreichischer
Geschichts-Quellen, Wien, 1858; XX. k. 313. l.)
Magyarul: A császáriak és a török között kötött béke dolga
az, amit a nagy kancellár úr említett utolsó tudósításában; kivéve azonban a
Zrínyi gróf halálát, melyet ő előre elvégzettnek feltételez, holott
véletlen volt, s mint fenséged tudja, Zrínyi gróf bátorsága okozta, mely nem
rettent vissza se embertől, se fene állattól, de nem bírt egy bőszült
és megsebesített kan vadságával; amely hét agyarcsapással terítette le az
erdőn, minek-utána a gróf nem tudott többé egy szót sem szólani, és csak
mellét verve adta jelét, hogy töredelmesen készül a halálra...
Az udvar színleléssel is alig tudta takargatni örömét, hogy
elveszett az az ember, kit botránkozás kövének és a törökkel való szakítás
élesztőjének hitt a szikra miatt, mely újra fellobbanthatta a tüzet. -
Ebből az látszik, hogy Velencében eleinte a bécsi ármány áldozatának
hitték Zrínyi Miklóst. SAGREDO ennek ellene mond, noha tudja, milyen szálka
volt a hős az udvar szemében.
BETHLEN MIKLÓS Élete,
magától igazán iratott kit az Isten tud16 művében, melyhez
semmi vád nem férhet, így írja le Zrínyi, a költő halálát: „No, elmenénk
vadászni. Ő maga [ti. Zrínyi Miklós] levetvén a nagy bő csizmát,
melyeket a telekes bocskorra is felvonhatott, puskával beméne, és szokása
szerint csak egyedül búkálván, löve egy nagy emse disznót, a gyalogosok is
lövének egyet a hálónál s vége lőn a vadászatnak. Kisereglenének a hintóhoz, az úr is, hogy immár
hazamenjünk; estefelé is vala. Azonban odahozá a fátum egy Póka nevű
jágerét, ki mondá horvátul: Én egy kant sebesítettem, mentem a vérin, ha utána
mennénk, elveszthetnők. Az úr mindjárt mondá nékünk Zichyvel ketten,
látván hogy el akarunk menni véle; Öcsémuraim, kegyelmetek csak maradjon itt;
Vitnyédinek, Guzics kapitánynak: Csak beszélgessenek itt kegyelmetek,
öcsémuramékkal, csak meglátom, mit mond ez a bolond, t. i. Póka, mindjárt
visszajövök. Csak bocskorban lóra kapa, stuc kezében, Póka után nyargala; egy
sabaudus, Majláni nevű ifjú gavallér, Guzics öccse, inasa, meg egy Angelo
nevű kedves olasz inasa és a lovász nyargalának utána; mi ott a hintónál
beszélgeténk. Egyszer csak hamar ihol nyargal Guzics, mondja a bátyjának: Hamar
a hintót, oda az úr. Menénk amint a hintó nyargalhat és osztán gyalog a
sűrűbe béfuték én, hát ott fekszik, még a bal kezében, amint
tetszett, a pulzus gyengén ver, de szeme sem volt nyitva, sem szólott, csak
meghala. Majláni így beszélte: hogy amint Póka után bément a disznó vérén az
erdőbe, amíg ők a lovakat kötözék, csak hallják a jaj-szót; Póka
szava volt. Majláni legelébb érkezék, hát Póka egy horgas fán, az úr arccal a
földön, s a kan hátán; ő hozzálő, elfut a kan, érkezik Guzics és
Angelo, az úr felkél és mondja: Rútul bánék vélem a disznó, de ihol egy fa
(melyet csatákon is magával hordozott), sebtében állítsátok meg a sebnek vérét
véle, az arra igen jó. Eléggé próbálták véle, de hijába, csak elfolyt a vére,
először ülni, aztán hanyatt fekünni, végre csak meg kelle halni, mert a
fején három seb vala: egy balfelől fülén feljül a feje csontján ment csak
el a kannak agyara, a homloka felé szakasztotta rútul a feje bőrit; más
ugyan a bal fülén alól az orcáján, a szeme felé rút szakasztás; de e kettő
semmi, hanem harmadik jobbfelől a fülén alól a nyaka csigájánál ment bé s
elé a torka felé ment, és a nyakra járó minden inakat kettészakasztotta; az
ölte meg, a vére elmenvén. Volt a kezén valami kis körmöcslés, de az
semmi sem volt. Rettenetes
sírás lőn az erdőben, a legalábbvaló, csak a gyermek is siratta...
Így lőn vége Zrínyi Miklósnak: csuda, olyan vitéz sem lőtt, sem
vágott a kanhoz, stuc, spádé lévén nála.”
SZALAY
LÁSZLÓ ezt írja: „Nincs okunk Bethlen tanúságának hitelességét kétségbe
vonnunk; az állítás, hogy tulajdon vadásza ölte meg, kit az udvar vagy
Montecuccoli a vértettre fölbérlett, vagy hogy a vadkannak valamiképp irányt a
vadász adott volna, éppen csak monda, melyre későbbi események a
valószínűség némi álcsillámát vetették.” ZRÍNYI PÉTER, a költő öccse
sem hiszi a mendemondát. Erre vall bátyja haláláról 1664. dec. 8-án György
szász választó fejedelemhez írott levele, melyben ezt mondja: „de infelici et insperato ipsius obitu qui
18. elapsi, in aprorum venatione contigit.”xvii
Nem
csekélylendő az egykorú adat, melyet HANTHÓ LAJOS közlött röviden a Századok 1869-i folyamában, aztán
részletesebben a lőcsei főreáliskola 1870-i értesítőjében. Ez a
Tübingában teológiát tanuló DÖMÖTÖRI GYÖRGY szerkesztette és Zrínyi Péternek
ajánlott Zrínyi-gyászalbum: Honor
posthumus in illustrissimi quondam comitis domini domini Nicolai Serini...
luctuosum et toto christiano orbi dolendum e vivis excessum scriptus
(Tubingae, 1664.), melyben huszonnyolc evangelikus egyetemi professzor és
tanuló kesergi a nagy ember halálát emléksorokkal. GEORGIUS SCHÖNBERG, Halis-Saxo, Theol, dis. P. L. C. négy
sor deák verset írt s utána ezt a németet:
Den
keines Türken Hand.
Kein Tartar überwunden.
Der hat auf einer Jagd
Des Lebens Ziel gefunden.xviii
TOBIAS
WAGNER D. Cancell. Tubingensis epigrammát
ír Ad Turcas, super luctuoso obitu
comitis Serini in venatione ab apro internecione.xix DÖMÖTÖRI
GYÖRGY ezt a kronosztichont írja:
OCto et bIS DenIs, VbI
sVrgIt ab aXe NoVeMbrI PhoebVs eqVIt:
saeVIttrVx fera SerInIo.xx
És egy
magyar elégiát, melyből közlöm ez egynehány sort:
Oh tehát te vad kan
Ki kűsziklák hátán
Mérges tejjel tartattál
Ily nagy férfiunak
Világ csudájának
Voltál e mészárlója?
Tetűled köllött e
Halált szenvednie
Vére kiontásával?
Mely vitéz testéből
Megsértett erekbül
Árvíz gyanánt az földre
Kifolyt; tündökölvén
Mint rózsa dél szünben.
Hív szolgái látokra
Miért agyaridat
Mérges fogaidat
Ellenségünk kárára
Inkább nem tartottad
És mind föl nem faltad
Nem pusztulna el hazánk.
A tübingai
egyetemi professzorok és magyar deákok bizonyos ellenségei voltak a bécsi
udvarnak; ha Zrínyi Miklós halálát valamely ármány művének tartják, nem
nyugodhatnak vala meg benne, hogy a nagy hazafi egy erdei fenevad áldozata
lett. Sőt, kapva-kapnak az orgyilkosság hírén. Ez a negatív bizonyíték is
tisztán mutatja, hogy ama mendemondának már akkor se hittek... És Zrínyi Miklós
meggyilkolását még ma is hiszik némelyek.
KOSSUTH LAJOS is hitte, és talán az ő
révén terjedt el ismét a régi mendemonda. A Magyar
Újság 1870-ben megjelent számában, 1870. március 4-én kelt turini levelében
írja: „Egy másik Zrínyit vadászat közben elejtett egy vadkan, mely »puska
alakban«, mint mondják, mai napig látható egy bizonyos titkos múzeumban.”
Ez a „titkos
múzeum” - a Magyar Nemzeti Múzeum. A régiségtárba 1847-ben, 79. szám alatt
került egy lakat nélkül való, hosszú puska, melynek tusára szegezett lemezébe
ez van vésve: „Ego sum illa Flintea, ex
qua Comes Nicol: a Zrin in Sylva Ottok Insula Muraköz in Venatione ab Apro
Persecutus a Venatorum Supremo N. Stephano Poka Ao 1664. die 18. 9bris trajectus est a Nepote Gabriele Poka
P. ac G. D. Paulo Benyovszky Dominium idem conscribenti dono data Anno 1755to in Perennem rei gestae memoriam.” (Én vagyok az a puska, mellyel a vadászaton
vadkantól üldözött gróf Zrínyi Miklóst az ottoki erdőn, Muraköz
szigetében, nemes Póka István fővadász 1664. november 18-án
általlőtte. Örök emlékezetül ajándékul adta 1755-ben híres és nemes
Benyovszky Pál úrnak Póka István unokája, Póka Gábor.) Ezt a fegyvert
Benyovszky Péter, Pál unokája ajándékozta a Nemzeti Múzeumnak. - Az imént
összecsoportosított adatok, az hiszem, eléggé bizonyítják, hogy ez az unokáról
unokára származott puska is mendemondát hirdet érctábláján. A bécsi udvar és
Montecuccoli bizonnyal gyűlölték ezt a nagy magyart, ki Lipót „cunctator”xxi hadvezérének
büszkén kiáltotta oda: „Ha rövid a kardod, toldd meg egy lépéssel!” És azokról
a németekről föl lehet tenni sok rosszat. A BETHLEN MIKLÓS följegyzése
azonban eleve megcáfol minden mendemondát, mely Zrínyi Miklós haláláról fecseg.
Az a dicső ember valóban vadászkaland áldozata lett; az ármány csak örült
vesztének, de nem okozta.
|