A komáromi szűz

A komáromi várnak a Vág felé eső részében van az alkalmasint I. Lipót idejéből származó híres szűz, egy kőszobor, mely fölemelt jobbjában koszorút tart, leeresztett bal kezével pedig dacosan fügét mutat, annak jeléül, hogy a „szűz Komáromot” még soha nem vette meg semmi ellenség. Ez a füge viták tárgya. A komáromi várnak minden újabb leírása tagadja. Ritka dolog, hogy épp a cáfolat legyen a mendemonda. Márpedig ez valóban az, mert a komáromi szűz csakugyan fügét mutat vagy legalább mutatott. Bal kezét ma már úgy megviselte az idő, hogy nem lehet az ujjakat megkülönböztetni; de a fügét látta minden régibb író. Említi KORABINSZKY MÁTYÁS 1786-ban, Pozsonyban megjelent históriai lexikonában; és látta még HOLÉCZY is, ki 1821-ben a Széplitteraturai Ajándékban szól a faragott képről. A komáromi szűznek tehát visszaadtuk, ami az övé: a fügét. De mendemonda, hogy a szobor felírása Komm’ morgen^xxiii (a híres „cras, cras”^xxiv mása), és együgyű etimológiagyártás, hogy Komorn, Komárom ebből a két német szóból ered. Ezt a Komm’ morgen szójátékot említi KRECKWITZ (Ungerlandjában) és KORABINSZKY is; a szobor alá azonban ez a régi, francia várakban is gyakran olvasható devise van vésve: Nec arte, nec Marte.^xxv
[...]