Petényi Péter sírja

RÉVÉSZ IMRE írja a Magyar protestáns egyházi és iskolai Figyelmezőben (1871, 325. l.): „Zemplén megyében, Terebesen, a paulinusok templomában főhelyen egy márványtábla állott, illetőleg most is áll, melynek felirata azt hirdette, hogy e helyen feküdt azon Perényi Péter¹⁸ holtteste, aki Magyarországba az eretnekséget behozta, az egyházi javakat elrabolta, sok ezer lelkeket a pokolra vitt, szűz Máriát gyakorta könnyekre fakasztotta stb. stb.; de mindezekért az lőn jutalma, hogy ezer meg ezer villámcsapás háborgatta az ő síri nyugalmát. Igenis, mert a klerikális történelmi adatok szerént minden esztendőben egy bizonyos napon, amelyen ti. az eretnekséget behozta, a legtisztább égből is, a villám lecsapott koporsójára, s átlyukasztotta azt azon helyen, ahol éppen szíve esett. Végre kivették csontját a koporsóból, megégették és egy tóba szórták. Egy szegény paraszt e tóból hozott sárt kunyhója tapasztásához, s ím a villám ezt a kunyhót is, a nevezett napon, minden esztendőben megütötte. Mindez tekintélyes irodalmi művekben a legkomolyabban hirdettetett. Mutogatták a márványkövön azt a lyukat is, amelyet a villám járása ejtett. Bél Mátyásnak azonban, midőn egykor Terebesen járt, mondották a paraszt emberek, hogy vésővel csinálták azt a lyukat. A legelső pedig, aki e hazugságot, mindjárt aztán, amint ez irodalmi téren hirdettetni kezdett, tüzetesen halomra döntötte, a derék Rotarides volt, kétségtelenül bebizonyítván, hogy Perényi Péter nem Terebesen, hanem Sárospatakon temettetett el, s holtteste egy percig sem nyugovék Terebesen. A jó szerzetes atyák csakhamar Rotarides fellépése után bevakoltatták a márvány emléktáblát és kezdének hallgatni az egészről. A csaló pedig, aki e hazugságot a XVII. század vége táján kigondolta s emlékekkel ellátta, Benkovits Ágoston, a paulinusok terebesi priorja volt.” († 1702, mint nagyváradi püspök.)