Mária Terézia són szánkázik

Egy furcsa vándoranekdotával kell most elbánnunk. Német írók gyakran emlegetik azt a mendemondát, mely szerint Du Barry grófné, XV. Lajos hírhedt szeretője, vagy mint mások állítják, Marie Antoinette királyné, nyaratszaka són szánkázott. A magyar hagyomány e ritka sport kétséges dicsőségével Mária Teréziát ajándékozza meg. Húsz-harminc évvel ezelőtt gyakran hallottam öregek szájából, hogy gróf Grassalkovich Antal, mikor Mária Terézia Gödöllőn meglátogatta, Pesttől Gödöllőig törött sóval hintette föl az országutat, s a királynő nyáron négylovas szánkán utazott a nábob kastélyába.¹⁹ Mária Terézia gödöllői látogatása 1751. aug. 11-én történt. Ekkor a későbbi Du Barry grófné, egy Anne Bécu nevű szegény asszony törvénytelen leánya nyolcéves volt; Marie Antoinette pedig nem is élt (sz. 1755). A gödöllői só tehát megelőzi a versailles-it vagy trianonit; ami azonban nem gátolja meg abban, hogy éppoly mendemonda ne legyen, mint amaz. Grassalkovich a királyi vendég tiszteletére valóban kápráztató és - ízléstelen pompával árasztotta el Gödöllőt; a kivilágítások, tűzijátékok, állatviadalok tenger pénzt emésztettek föl. A són szánkázás mindazáltal mégsem igaz. Ellene mond Mária Terézia egész erkölcsi mivolta. Még ha Grassalkovich el is követi ezt a nagy ügyetlenséget, hogy a királynőt ilyen otromba módon akarja ünnepelni (ami erről az okos emberről nem tehető föl), Mária Terézia bizonnyal visszautasítja ezt az őrült és a „misera plebs contribuenst”-t^xxvii sértő pazarlást. Elképzelhetetlen, hogy a polgárias gondolkodású, komoly fejedelemasszony részt vegyen ilyen komédiában, mely alkalmas lehet vala arra, hogy egész Európát kacajra fakassza. Nem tetszettek neki a gödöllői nagy spektákulumok és hallatlan heccek sem, melyekben felöltöztetett medvék viaskodtak egymással; nem bámulta a pazar tűzijátékot, a szökő borkutakat, és nyíltan meg is mondta, hogy a hiábavaló dolgokban nem telik kedve. Hogyan szánta volna hát magát a legízléstelenebb dologra, a són szánkázásra? Ez az anekdota nyilván a nép fantáziájának műve. Az ókor nagy pazarlásairól szóló mendemondák hinthették el a folklórban a hihetetlen fényűzés meséinek magvait. A hétszázötvenezer forintos gyöngy, melyet Kleopátra ecetben olvasztott föl és Paula Lollia hárommillió forintos köntöse, melyet PLINIUS látott, a nagyításnak később sokszor másolt példái. A nép csodadolgot akart mesélni a dúsgazdag jöttment fényűzéséről, és kitalálta a són szánkázást.

Ugyanilyen együgyű mese az is, hogy Grassalkovich pozsonyi palotájában (mely ma a Karácsonyi grófoké) ezres bankók lángjánál főzött teát Mária Teréziának.