A magyar jakobinusok

A „magyar jakobinusok” összeesküvését, egy igen elterjedt anekdota szerint, a Martinovics apát inasa födözte föl, puszta véletlenségből. A legény (így szól a mendemonda) egy este maga volt a házban, és csupa unalomból az az ötlete támadt, hogy felpróbálja gazdájának misemondó ruháit. Magára rakván az egyházi ékességeket, infulásan, kezében a pásztorbottal állt a tükör előtt, s gyönyörködött magában, mikor egyszerre, nagy rémületére, hangokat, lépteket hall, az apát tért haza több barátjával. A megszeppent legény, hogy ne haragítsa magára a gazdáját, menekülni akart; de már nem volt ideje, hát az ágy alá bújt. A következő percben Martinovics és társai már a szobában voltak, és egész éjfélig tanácskoztak összeesküvésük dolgairól. Az inas mindent hallott, és másnap esze nélkül futott följelenteni a jakobinusokat; akiket aztán másnap a rendőrség elfogott. Mindez pedig történt volna az apát Lipót utcai házában. Ez a kis földszintes épület egész 1878-ig megvolt eredeti mivoltában, s kapuja fölött látni lehetett Martinovics kőbe vésett apáti címerét. De a ház csaknem egy egész öllel kijjebb állt az utca vonalánál; tehát a főváros kényszerítette a tulajdonost, hogy a kirúgó részt vágassa le. Ez meg is történt; egyben emeletet raktak a házacskára, de a kapu fölébe föltették az eredeti címert. 1895 nyarán még egy emeletet építettek rá, s a kapuról levették a címert, úgy hogy a ház régi formájának nyoma sincsen többé a mai kétemeletes épületen. A ház most a 15-ös számot viseli. Egyéb történelmi emlék nem fűződik hozzá, mint hogy a Martinovicsé volt. Az összeesküvést nem benne födözték föl. És nem igaz az ornátusba bújt inas dolga sem, ez a régi anekdota.

Az apát inasa azonban makacsul kísért más mendemondákban is, mert a titkos szövetség elárulásáról vannak egyéb verziók is, mint FRAKNÓI VILMOS Martinovics-monográfiájában említi. Magyarországon általán azt hitték, hogy az apát vigyázatlansága vezetett mindennek a nyomára. Beszélték, hogy egyszer késő este fáradtan térvén meg bécsi lakására, elmulasztotta zsebeiből kiszedni az összeesküvésre vonatkozó irományokat, melyeket aztán reggel a szolgája ruhatisztítás közben elolvasott, s legott a rendőrséggel közölt. Ez már csak azért sem hihető, mert Martinovics annyira óvatos volt, hogy még a Szabadság-kátékat sem tartotta házánál. Egy más mendemonda szerint, mely hasonló az elsőhöz, s melyet SZIRMAY ANTAL is közöl, az apát inasa ura távollétében bent, a szobákban mulatott szeretőjével, midőn Martinovics több barátjával együtt váratlanul hazatért. A szolga ijedségében az ágy alá rejtette a leányt, ki ott tanúja volt a forradalom dolgában tartott tanácskozásnak, s mihelyt kiszabadult rejtekéből, a rendőrségre sietett, hogy a hallottakról jelentést tegyen.

Az összeesküvés igaz fölfedezésében kevés a romantikus véletlenség. A porosz udvar bécsi követének jelentéséből megtudjuk, hogy a Londonban vád alá helyezett demokraták lefoglalt irományaiban a bécsi titkos társulatra vonatkozó részletek voltak, amelyekről az angol hatóságok a bécsi kormányt azonnal értesítették. Ez igen valószínűnek látszik. Éppen az idő tájt folyt Londonban az angol alkotmány fölforgatására szövetkezett demokraták egyikének, Horne Tooke híres nyelvtudósnak pöre.²⁶ Az államügyész a vádiratban említi, hogy a lefoglalt irományokból kiderült az angol demokraták összeköttetése németországi, hollandiai és magyarországi társaikkal. E vádirat 1794. június 17-én került a törvényszék elé. E szerint az angol kormány jelentése július második felében már a bécsi kormány keze közt lehetett. Ekkor kezdődtek Bécsben a nyomozások, melyeknek csakhamar az összeesküvés fölfedezése lett a foganatja. Július 24-én és 25-én közel húsz embert fogtak el, közöttük Martinovicsot is.