Sándor Lipót halála

Sándor Lipót királyi herceg nádor halálát (1795. július 12.) a magyarok szerették a bécsi udvar ármányának tulajdonítani. Még DEÁK FERENC is gyakran emlegette, hogy a fiatal palatinust, ki a jozefinizmus híve volt, s a Martinovics-pörben is, mint a hétszemélyes tábla elnöke, erősen liberálisnak mutatkozott, a sötét elemek tették el láb alól.

Pedig kétségtelen, hogy az ifjú nádor szerencsétlenség áldozata lett. Sándor Lipót királyi herceg örömest foglalkozott matematikai és kémiai tanulmányokkal; különösen kedvelte a pirotechnikát. Mikor 1795. július 10-én Mária Terézia, Ferenc császár és király második felesége, meglátogatta őt Laxenburgban, vendége tiszteletére a saját felügyelete alatt készíttetett tűzjátékot. Mozsárdörgés hirdette a császárné jöttét. A nádor maga gyújtotta meg az első röppentyűt, de a szél elsodorta a sziporkázó jószágot, bele a fölhalmozott sok puskaporos holmiba. Egy pillanat alatt fölrobbant az egész tűzjáték, és a nádor szörnyű sebektől borítva rogyott a földre. Jelen volt két szolgája szörnyethalt. Az orvosok hiába követtek el mindent, a nádort nem lehetett megmenteni. A haldoklók szentségét fölvéve, július 12-én éjfél után két órakor borzasztó kínok között meghalt.