Batthyány és a gyújtó
[...]
A gyújtó feltalálásához egy furcsa mendemonda kapcsolódik, melyet kevesen, de
arra elegen ismernek, hogy minden
bolondsága mellett is méltó legyen az említésre. E mese szerint a nevezetes
magyar találmánynak része van abban, hogy gróf Batthyány Lajos miniszterelnököt
kivégezték. A pragmatika valóban mindmáig hiába keresi az okot: miért kellett
elvéreznie ennek az ártatlan és erős dinasztikus érzelmű
főúrnak. És mikor az oknyomozás megakad, legott előterem a
mendemonda. - Gróf Batthyány 1835-ben Bécsben mulatott, és sokat fordult meg a
magyar testőrök között. E daliák furcsa romantikus dolgokról suttogtak
akkoriban. Hogy ismeretlen, de alkalmasint magas rangú hölgy a magyar
tisztekkel olyan légyottokat rendez, aminők csak a régi német
rémregényekben szokásosak: a szép leventéket félig-meddig raboltatja magának,
bekötött szemmel viteti őket senki sem tudja, hová, vak, sötét szobában
fogadja a látogatást, és a kaland hősei sohasem sejtik, kinek kegyében
részesültek. - Batthyány gróf egy este a régi Bécs egy néptelen utcájában járt.
Egyszerre hozzácsatlakozik egy jövevény; szemig lehúzott nagy kalapjával és
orrig feltűrt köpenyeggallérjával éppoly elburkolt, mint valami álarcos.
„Asszony forog szóban” - súgja. „Jöjjön velem. Szálljunk abba a kocsiba. Ne
tartson zsiványok kelepcéjétől. Nem látja, hogy egyenruhás rendőrök
állanak a kocsi körül?” Beszállanak. Ekkor a rejtelmes ember kendőt vesz
elő: „Be kell kötnöm a szemét, gróf úr.” A kocsi pedig robog, ki tudja,
merre, teljes fél óráig. Végre megérkeznek. Az ismeretlen vezeti a magyar
főurat folyosókon és lépcsőkön, lépcsőkön és folyosókon. Aztán
nyílik és záródik egy ajtó. A kötelék lehull a szemről; de koromsötétség
van. És nemsokára egy nő közelsége érzik... Ekkor a gróf előveszi a
zsebéből a csodálatos „cündhölclit”, melyet Irinyi János alig egy hete,
hogy föltalált, meggyújtja - talán épp azzal a mozdulattal, melyet a franciák
maguknak vindikálnak -, és a lángot a nő arcába tartja... És meglátja,
hogy ez a nő igen előkelő rangú hölgy... Nos, így szól a mendemonda,
ez a hölgy akarta, követelte Batthyány vesztét még tizenhárom év múlva is. A
magyar miniszterelnök áruló módon történt elfogása és kivégzése, ez az oktalan
vérengzés a megalázott asszony bosszúja volt. - Ez a könyv, igaz célja mellett,
arra is való, hogy megőrizzen olyan dolgokat, amelyek nemigen kerülnek
papirosra, mióta Historiai arcanákat írni nem divat. Néha a
legképtelenebb hazudság is korfestő, mert nagy szeretetre, nagy
gyűlölségre vet világot; s ilyenkor, ha tárgyában valótlan is, igazat
beszél.
|