Kleopátra gyöngye

A legveszettebb pazarló, akiről a történet tud, mégiscsak Egyiptom szépséges királynője, Kleopátra, aki egy hétszázötvenezer forintos gyöngyszemet olvasztott fel ecetben és megitta. A dolog úgy történt, hogy Kleopátra fogadott Antoniusszal, hogy egy ültő helyében tízmillió sestertiusba (egymillió-kétszázezer forintba) kerülő vacsorát fog elkölteni. A királyné, a fogadást megnyerendő, ecetben akarta felolvasztani két fülönfüggő remek gyöngyét. Az egyikkel meg is cselekedte ezt a barbárságot; de mikor a másikat is meg akarta semmisíteni, a döntő bíró, Lucius Plancus, Antonius egyik vezére, közbelépett, és kijelentette, hogy a fogadásban Kleopátra a nyertes, amit aztán rossz ómennek ítéltek Antoniusra nézve. (PLINIUS, Historia naturalis, 9, 35.) A gyöngy nem egyéb egy kevés állati matériával kevert szénsavas mésznél; tehát valósággal felolvad az ecetben. De az ecetnek igen erősnek és forrónak kell lennie, különben az olvadás - kivált ha a gyöngy nem apró - órákba kerül. Ezt az ellenvetést megtette már LANCELOTTI is, Farfalloni degli antichi historici című könyvében. (Venezia, 1636.) Ma már a kritikusok legtöbbje puszta anekdotának ítéli Kleopátra e híres pazarlását; de alig jutott valakinek az eszébe az a fontos ellenvetés, hogy az asszonyban a hiúság mellett lakozik egy szinte azon hatalmú szenvedelem: a finnyásság. Az erős ecet, melyben - higyjük - felolvadt egy darab szénsavas mész, azaz gyöngy, cudar, rabvallató ital. Kleopátráról és minden zseniális szép asszonyról hiszem, hogy könnyen dob ki az ablakon kincseket; de hogy meszes ecetet igyék, azt nem hiszem, nem én, még ha PLINIUS írja is.