Az alexandriai könyvtár

Az alexandriai könyvtárt I. Ptolemaiosz Szótér alapította Kr. e. 300 körül, a Brukheion nevű városrészben. Első őre phaleroni Démétriosz volt. AULUS GELLIUS és AMMIANUS MARCELLINUS szerint vagy hétszázezer tekercs volt benne; későbbi írók kilencszázezerre is becsülik a tekercsek számát. Mikor a brukheioni könyvtár négyszázezer darabra szaporodott föl, Szerápisz templomában fiókot állítottak neki, melyben csakhamar háromszázezer tekercs volt. A brukheioni könyvtár akkor égett el, mikor Julius Ceasar Alexandriát megvette. (Kr. e. 48.) A Szerápeion-beli még a pergamoni királyok könyvkincseivel is gyarapodott; e könyveket Antonius ajándékozta Kleopátrának. Ez a gyűjtemény 389-ben a keresztény türelmetlenségnek esett áldozatául. (Theophilosz alexandriai püspök.) A VI. század elején rekonstruálták valamelyest, ABU-L’-FARÁDZS (Barhebraeus, voltaképpen Gregorius Abu-l’-farádzs ben el Arun; † Aleppóban, 1186 mint püspök) egyik történeti művében azt írja, hogy ezt a könyvtárt Amru vezér égettette föl, midőn az arabok 640-ben Alexandriát elfoglalták. Elébb azonban megkérdezte Omár kalifától: mitévő legyen e gyűjteménnyel; mire a kalifa azt felelte: „Ha azokban a könyvekben az van, ami a Koránban, akkor fölöslegesek; ha pedig más van, akkor veszedelmesek, e szerint meg kell semmisíteni őket.” Amru tehát, írja ABU-L’-FARÁDZS, kapta magát, és fürdőket fűttetett a tekercsekkel; teljes fél évig tellett belőlük.

A mohemedánusok mindig tagadták, hogy Omar kalifa azt a durva és kába nyilatkozatot tehette volna, melyet ABU-L’-FARÁDZS tulajdonít neki. Hogy az iszlám a Koránt kivéve minden könyvet elátkoz, csak tudatlan emberek mondhatják, akiknek az arab irodalom és tudomány fényéről fogalmuk sincsen. Az alexandriai fürdőknek könyvekkel való fűtése mendemonda. CHRISTIAN GOTTLOB HEYNE, az érdemes német régiségbúvár és filológus már 1786-ban megvédelmezte az arabokat e vád ellen. ALEXANDER HUMBOLDT Kosmosában szintén mítosznak mondja e pusztítást, nemkülönben RANKE. Ezek az erkölcsi okok nyomósabbak annál a föltevésnél, hogy 640-ben, mikor az arabok Alexandriába törtek, ott már nyoma sem volt a könyvtárnak; gyönge cáfolat az is, hogy négyezer fürdőt (D’HERBELOT és mások szerint annyi volt a városban) nem fűthettek fél évig csupa pergamennel. A fürdő az iszlámban vallásos intézmény, és mint ilyen változatlan. Sohasem volt a Keletnek városa, ahol négyezer fürdő lett volna. Sok, ha azt mondjuk, hogy magának Konstantinápolynak, az iszlám legnagyobb városának is, kétszáz fürdője volt vagy van egyszerre. Az alexandriai négyezer fürdő képtelen nagyítás; tehát okos cáfolatnak nem alkalmas. Sokkal közelebb járunk az igazsághoz, ha azt hisszük, hogy, mikor az arabok betörtek Alexandriába, ott a kétszer elpusztult könyvtárnak már csak csekély maradványai voltak, amelyek aztán széjjelkallódtak. Egykorú írók följegyzik, hogy Amru vezér a sarcot ugyan kifizettette magának, de nem rabolt, és még a keresztény templomokat is megkímélte.