A szuezi csatorna

A legrégibb víziút a Földközi-tenger és a Vörös-tenger között már megvolt I. Szeti korában (Kr. e. 1366 körül). A két tenger ez összeköttetése azonban nem volt egyenes, hanem a Nílusból csatorna vezetett tovább a Vörös-tengerig. E csatorna alkalmasint a Földközi-tengerig is elágazott, mert a karnaki oszlopcsarnok faragványai azt mutatják, hogy Szetinek, mikor ázsiai hadjáratából visszatért, Egyiptom határán át kellett vonulnia egy átvágáson, melyben krokodilusok laktak; tehát okvetlenül a Nílus vizéről van szó. Ez a csatorna, melynek emlékét régi kövek is őrzik, El-Kantara mellett, később alkalmasint megsemmisült, mert II. Neko (Kr. e. 612 körül) már ismét csatornát épít a Nílus és a Vörös-tenger között. Ez a mű befejezetlen maradt, mivel a királynak az orákulum azt javasolta, hogy alkotásának a barbárok fogják hasznát venni. Dareiosz Hüsztaszpisz (Kr. e. 521 után) azonban befejezte a csatornát, melyet II. Ptolemaiosz Philadelphosz (Kr. e. 248 után) annyira kibővített, hogy a Nílusról a földszoros tavain át ki lehetett jutni úgy a Vörös-tengerre, mint a Földközi-tengerre. A rómaiak az arab sivatagon át jártak a Vörös-tengerhez, s a csatorna ismét megsemmisült. Amru, Omar kalifa hadvezére, Egyiptom meghódítója (kit az alexandriai könyvtár fölégetésével vádolnak) ugyan ismét jó karba helyeztette, de aztán mégis újra nyoma veszett; a monda szerint Al Manszur kalifa temettette be Kr. u. 767-ben.

Mindezeket a csatornaépítő kísérleteket tévedés az Indiába vezető tengeri út tervének tekinteni. Bizonnyal nem volt szó egyébről, mint helyi összeköttetésről Memphisz, Péluszion és a mai Szuez helyén fekvő, alkalmasint Klüszma nevű város között. E Kelet-Ázsiát Európa közelébe hozó tengeri csatorna nagy gondolata elsőben a középkori velencések agyában foganhatott meg. Hogy régi szultánok is foglalkoztak e gondolattal: számos író említi. Bonaparte az egyiptomi expedíciókor öntudatosan fogott e hatalmas terv megvalósításához: megbízta J. B. LEPÈRE földmérőt (sz. 1761, † 1844), hogy vizsgálatokat vigyen véghez a szoroson. LEPÈRE teljes három évig és három hónapig munkálkodott a hely színén, hallatlan viszontagságokkal küzdve; és méréseinek (számadásbeli tévedések révén) az a képtelenség lett az eredménye, hogy - a Vörös-tenger tükre 9 908 méterrel magasabban van, mint a Földközi-tengeré; tehát ha a szorost átvágják, világrengető felfordulás következik be. Ez a ritka tudományos baklövés (melyet a franciák Lepère életrajzaiban bölcsen el szoktak hallgatni) nagy időre mindenkit visszariasztott a csatornaásás gondolatától is. Az 1850-ben szegénység szalmáján meghalt Waghorn Tamás (némelyek szerint bécsi eredetű) angol tengerésztiszt kezdett 1829 után ismét foglalkozni a nagy eszmével, és Lesseps az ő nyomdokain járt diadalmasan.
[...]