Nagy Sándor

A nevezetes események összekapcsolásának kedveléséből keletkezett az a mendemonda, hogy Nagy Sándor az éjszaka született, mikor Hérosztratosz felgyújtotta Diana epheszoszi templomát. Koholmány az is, hogy Fülöp levélben értesítette Arisztotelészt fia születéséről; a dicső bölcs akkor még csak huszonnyolc éves fiatalember s talán egészen ismeretlen volt. Az sem igen hihető, hogy Nagy Sándor ázsiai hadjárataiban tudományos gyűjtéseket végeztetett Arisztotelész számára, mert a tudós zoológiai munkáiban nincs semmi, ami a Kelet ismeretére vallana. HERTSLET (Treppenwitz 90. l.) kételkedik PLUTARKHOSZ gyönyörű Bukephalosz anekdotájában is. Valóban, ha Sándor csak azzal tudta megszelídíteni a szilaj lovat, hogy a nap felé fordította, mert az állat félt a saját árnyékától: föl kell tennünk, hogy Bukephalosz vagy csak aznap leledzett e hibában, vagy azután is mindig a nap felé kellett fordítani, hogy árnyékát ne lássa. Ez azonban csak kákán csomót keresés; mi lehetetlenség van abban, hogy egy fiatal katona erejével és ügyességével kezessé tegyen egy paripát? Ma is elég példáját látjuk az ilyesminek. - A híres gordioszi csomó történetét a források kétféleképpen adják elé. ARISZTOBULOSZ szerint az orákulum annak ígért világbíró hatalmat, aki a szekeret kiszabadítja a járom alól. Nagy Sándor kihúzta a rúd szegét, melyre a járom szíja kötve volt. A másik anekdota, melyet PLUTARKHOSZ az előbbivel egyben közöl, a szíjcsomót elvágatja az ifjú hőssel. A szekér bizonnyal a nap szekerének szimbóluma, és a világbírást jelenti.