Hannibál

Hogy Hannibál az Alpokon átkelvén, ecettel égetett serege számára ösvényt a sziklákban, olyan képtelen dolog, hogy cáfolatára sincsen szükség; LIVIUS ez előadását azonban mégis említem a magyarázatok kedvéért, melyek szerint az acetum itt valami robbantószert jelenthet. Foglalkozott e kérdéssel a hírhedett CASANOVA is (Histoire de ma fuite des prisons de la République de Venise qu’on appelle les Plombs, Lipcse, 1788.) Mikor elbeszéli, hogyan akart megszökni az ólomfödél alól, áttörve a padlást, azt mondja, hogy egyszerre meghűlt benne a vér, mert a deszkák alatt márványmozaikot, úgynevezett terrazzót talált. „Rémülve láttam - így folytatja -, hogy hegyes vasam ezen a kövön nem fog. Ekkor eszembe jutott, hogy Hannibál, Livius szerint, úgy tört magának az Alpokon utat, hogy fejszékkel vágatta a sziklát, melyet elébb ecettel lágyított meg. Mert azt hiszem, Hannibál nem aceto, hanem aceta segítségével boldogult; aceta pedig a páduai latinságban ascia (szekerce) is lehetett; különben ki tudja, micsoda hibákat követett el a másoló? Én azonban mégis beleöntöttem az üregbe egy palack erős ecetet; és másnap, meglehet az ecet révén, vagy azért, mert az álomtól felüdültem, könnyen bántam el a terrazzóval; különben sem a márványt kellett széttörnöm, csak az egyes darabokat összekötő cementet.” KÖLLŐ MIKLÓS szobrász írta nekem: „A régi népek, ha nagyobb ép kockaköveket fejtettek, méret szerint körülárkolták, és ékekkel repesztették. A keményebb kövek fejtése ma is két vaslemez közé szorított, szükség szerinti számú, tompa végű ékekkel (ponzetta) történik. A romboló kőtörést a régiek más robbantószer híján csakugyan ecettel végezték. Árkokat vágtak a kőbe, s az árkokba tüzet raktak; majd a tüzet gyorsan eltakarítva, az izzó árokba hideg ecetet öntöttek. Ezt a műveletet nálunk Gyergyóban és Csíkban minden székely tudja és szükség szerint alkalmazza is; csakhogy nem ecetet, hanem hideg vizet használnak, és bizony omlik a szikla szó nélkül.”