Titus

Ismeretes a régi anekdota, mely szerint Titus császárt Jeruzsálem elpusztításáért az a büntetés érte, hogy egy szúnyog mászott az orrába, és teljes hét esztendeig szurkálta az agya velejét. A császárnak nem volt se éjjele, se nappala rettenetes kínjainak közepette. Az orvosok nem tudtak rajta segíteni. Titus egy nap Róma utcáin járt-kelt, és nagy örömére azt vette észre, hogy a szúnyog egy zajos kovácsműhely közelében felhagyott a gyötréssel: megijedt a kalapálástól. A császár azonnal kovácsokat rendelt palotájába, és szüntelenül maga mellett verette az üllőt. Egynehány napig volt is nyugodalma; de aztán a szúnyog megszokta a kalapálás zörejét, s újra nekifogott áldozata kínzásának. Mikor Titus meghalt, és koponyáját felnyitották, a szúnyog már akkora volt, mint egy galamb; a szája réz, a körme vas volt. - Ez a sok képtelenség nem szorul cáfolatra; de a mendemonda ritkán keletkezik minden mag nélkül, és eszünkbe ötlik a kérdés: hátha csakugyan volt baja Titus császárnak valami orrába került szúnyoggal? Erre a kérdésre a tapasztalat azt válaszolja, hogy az ember orrában semminemű kifejlett insectum nem élhet meg huzamosabban. Némely lárváknak azonban kedvező hely a homlok öble (sinus frontalis). Szúnyoglárvának nem; mert annak víz és levegő kell. De nem egyetlen a Budapesten húsz-harminc év előtt előfordult eset, hogy egy kocsis orrába lóbögöly (Gastrophilus equi FABR.) petéje került, és a homlok öblében 17-18 mm hosszú lárvává fejlődött ki, erős gyulladást okozva. A beteg végre erős prüsszögés közben megszabadult ritka parazitájától. A Tudományegyetem állattani intézetben ma is látható ez a bögölylárva, e naso hominis^xxxvii fölírással. A római császárnak talán ilyes baja lehetett. - Az is mendemonda, hogy Domitianus a forrólázban fekvő Titust hó-fürdőbe tétette, siettetni a halálát.