Androclus oroszlánja

Az egyiptomi APION után írja le AULUS GELLIUS (Noctes Atticae, 5, 13-14.) Androclus és az oroszlán történetét, melyet mindnyájan oly meghatottan olvastunk gyermekkorunkban. APION, ki Tiberius és Caligula alatt Rómában tanítóskodott, jelen volt a Circus Maximusban, mikor az elítélt rabszolgára ráeresztették az oroszlánt. „A rabszolga neve Androclus volt - írja A. GELLIUS. - Az oroszlán, mihelyt meglátta őt messziről, megállapodott, és lassan, tűnődve közeledett az emberhez, mintha meg akarná tudni: nem téved-e? Aztán hízelkedő kutya módjára: barátságosan, kedveskedve csóválni kezdte a farkát, odasimult az emberhez, és a félelemtől immár elevenhalottnak megnyalogatta a kezét-lábát. A fenevad kedveskedése Androclust végre magához térítette; az oroszlánra fordította pillantását, hogy szemügyre vegye. És most, mikor egymásra ismertek, mily nagy vala az ember és az oroszlán öröme.” A jelenet nagy feltűnést keltett. Androclus a császár parancsolatjára elbeszélte, hogy mikor Afrikában megszökött kegyetlen gazdájától, egy oroszlánbarlangba bújt. Csakhamar hazaérkezett az oroszlán, sántítva, nyögve, és jámborul oda tartotta talpát, melyben egy nagy szálka volt. Androclus kihúzta a szálkát, és megtisztította a sebet. Erre az oroszlán elaludt. A rabszolga azután három évig élt a barlangban az oroszlánnal, ki táplálta őt, mert „vadászatairól mindig a legkövérebb, legjobb falatokat hozta nekem. Tűz híján a nap hevével süttettem meg a húst, és úgy ettem meg.” Androclus végre beleunt ebbe az életbe. Visszatért az emberek közé, de csakhamar elfogták, és régi gazdájához, egy konzulhoz vitték, ki arra ítélte őt, hogy cirkuszban fenevadak elé vessék. A nép kívánságára Androclust szabadon eresztették, és neki ajándékozták az oroszlánt, kit aztán vékony szíjon szokott Róma utcáin vezetgetni. APION ezt látta; „Androclust pedig mindenütt megajándékozták, s az oroszlánra virágot szórtak, azt mondván: ez az az oroszlán, ki egy embernek vendéglátó gazdája s ez az ember, ki egy oroszlánnak orvosa volt.” - Ezt a hihetetlen furcsaságot említi AELIANUS is, azzal az eltéréssel, hogy a nép, mikor az oroszlán megszelídül, Androclust bűbájosnak tartja; mire párducot uszítanak rá, de az oroszlán széttépi ezt a bestiát. (Vö. W. L. HERTSLET, Treppenwitz, 125. l.)