V. / AZ OLASZOK

Petrarca Laurája

[...]     
Ki volt Petrarca Laurája? Laura de Noves-e, az avignoni földesúr leánya, ki tizennyolc éves korában férjhez ment Hugues de Sade-hoz, a múlt századbeli hírhedett de Sade marquis valamelyik őséhez, „s lett neki tíz gyermeke”. Vagy a szép Laure de Baux, ki mint ifjú hajadon halt meg Vaucluse mellett? Avagy, mint sokan állítják, Laura csak a nagy költő képzelmében élt? Mindezen egész irodalom vitatkozik. Laure de Sade mellett szól PETRARCA egy latin emlékezése, mely azt mondja, hogy Laurát a gyakori szülések vitték sírba. De a legtöbb másolatban csak ez a rövidítés van: crebris ptubus, s ez épp oly könnyen lehet crebris perturbationibus (sűrű, nehéz gondok), mint crebris partubus (gyakori szülések révén). A vizsgálat, melyet I. Ferenc francia király ejtetett meg Laura avignoni sírjában, 1533-ban, nem derített ki semmit. A női csontváz mellett ugyan megtalálták Petrarca egy szonettjét; de hogy ki fekszik a koporsóban, nem lehetett kideríteni, mert a fölírás és címer rég lekopott a sírkőről. COSTAING abbé azt vitatja, hogy a nagy költő szerelme Laure de Baux, a hajadon volt és nem a férjes asszony. Ugyanő fedezte föl, hogy hibás az adat, mely szerint Petrarca 1327. április 6-án, nagypénteken látta meg először az ő Lauráját. 1327. április 6-ika nem volt nagypéntek, hanem hétfő. E tévedés eredete alkalmasint a második szonett következő, hibásan másolt soraiban keresendő:

     Era il giorno ch’al sol si scoloraro
Per la pieta del suo fattore i rai.

(Aznap volt, mikor a nap sugarai megsápadtak a teremtőt gyászolva.)

A bécsi császári könyvtárban levő kézirat már a helyes betűt adja:

     Era il giorno ch’al sol di color raro
    Parve la pieta da suo fattore, di rai.

(Aznap volt, mikor a ritka fényű nap sugaraiban a teremtő iránt való imádat látszott.)