Manetto Magyarországon

A reneszánsz magyarországi történetében fontos helyet foglal el Manetto Ammanatini, a firenzei építőmester és képfaragó (sz. 1384, † 1450). Ozorai Pipo és Zsigmond király szolgálatában közel negyven évet töltött Magyarországon, egyre-másra építette a templomokat, palotákat, és úgy látszik, ő díszítette föl szoborművekkel Ozorai Pipo székesfehérvári sírkápolnáját is. Arról, hogy Manetto Ammanatini miképpen került Magyarországra, egy középkori híres novella, a Grasso legnajuolo (A kövér fafaragó) ad számot. Manetto, ki a firenzei battisterio piacán levő boltjában igen kapós faragott képeket, famozaikokat s más ilyes holmikat árult, pocakos voltával érdemelte ki a grasso melléknevet. Tagja volt egy víg legénytársaságnak, melynek élén mestere, Brunelleschi, állott. Manetto egy este nem jelent meg szokott találkozóhelyökön; s ekkor a pajzán cimborák elhatározták, hogy megtréfálják távollevő pajtásukat. Mindenki javasolt valami bohóságot; de a Brunelleschié volt a legmulatságosabb, és hosszú vita után azt fogadták el. E terv szerint Manettóval el kellett hitetni, hogy belőle más ember lett; éspedig bizonyos Matteo. Az ármányt oly mesterien hajtották végre, hogy Manetto csakugyan elhitte magáról, hogy ő nem ő többé. Egész Firenze kacagott a kalandon; Manetto pedig úgy elröstellte a dolgot, hogy legott elbujdosott, éspedig egy Ozorai Pipo szolgálatában levő bolognai képfaragóhoz csatlakozva, Magyarországra. (Vö. E. MÜNTZ, A renaissance első munkásai Magyarországon, Pesti Napló, 1894. 266. sz.) Azt hiszem, nem sokat kell bizonyítgatnom, hogy a művész hozzánk költözésének alkalmasint más okai is lehettek, mint az az egy kicsit hihetetlen korcsmai tréfa.