Acqua Toffana

A XVII. század sötét olasz romantikájában sokat emlegetett dolog az acqua Toffana, ez a lassan, de biztosan ható méreg, melynek nyomát a holttestben semmi orvosi vizsgálat nem tudta fölfedezni. De a legszörnyűbb mégis az, amit a gyilkos szer készítéséről mindmáig beszélnek: hogy ti. Toffana asszony, a méregkeverő, embereket csiklandozott halálra, és a görcsökben vívódó haldoklók ajkán habzó tajtékból szűrte az öldöklő nedvet. Ez az asszony előbb Palermóban, aztán Nápolyban lakott, és a híres méregkeverő társasághoz tartozott. A XVII. században az egész világ rettegett e bűnös szövetkezettől. VII. Sándor pápa alatt, 1659-ben feltűnt, hogy igen sok menyecske jut hirtelen özvegységre, és igen sok olyan férj hal meg váratlanul, aki nem élt a feleségével jó egyetértésben. A kormány gyanúja végre egy fiatal özvegyekből álló társaságra irányzódott. E társaság élén egy prófétaság hírének örvendő öreg asszony volt, aki csakugyan pontosan megjósolta egynéhány ember halálát. A rendőrség egy kurtizánt bízott meg a dolog kikémlelésével. A nő egy férjétől szabadulni akaró nagyúri hölgy alakját öltötte, és a társaság jó pénzért kész volt a szolgálatra. Ekkor az egész bandát elfogták, és kínpadra vonták. A Spara nevű vén szipirtyó és még más négy méregkeverő asszony vérpadon, pallos alatt végezte életét. Kiderült, hogy a szicíliai eredetű Spara a gyilkos folyadék titkát Toffanától tudta meg Palermóban, hol a lassan ható mérget kis üvegekben árulták e fölirattal: Manna di San Nicola di Bari. (Barii szent Miklós mannája.) A fölírás alatt ott volt a szent arcképe is. (A mérget különben acquetta di Napoli vagy di Perugia néven is ösmerték.) Toffana ekkor már egy apácakolostorban rejtőzködött; de kihurcolták onnan, és tortúra alá vették. Megvallotta, hogy mérge hatszáz embert pusztított el. Más források szerint Toffanát 1709-ben, sőt, mint némelyek állítják, 1720-ban fogták el egy nápolyi jezsuita (!) kolostorban, s aztán börtönre vetve titkon megfojtották, mert annyi magas rangú embert kompromittált, hogy „tanácsos” volt a nyilvános pört kerülni. Minden tudomásom amellett szól, hogy ez a szörnyeteg asszony a XVII. század közepe táján élt. Ami az acqua Toffana összetételét illeti: keveset tudunk róla. Az bizonyos, hogy nem lehetett a halálra csiklandozottak tajtékja. Mert ha lehetséges is, hogy csiklandozás révén halálos görcsökbe essenek az emberek, tudományos képtelenség, hogy az ajkukon mutatkozó hab olyan vírus legyen, mint a veszettek tajtékja. Az ilyen vírus különben sem hat szájon át; a vérbe kell keverednie, seben át, hogy fertőzzön. Ma a tudósok körülbelül megegyeznek benne, hogy acqua Toffana, melyből „négy-öt csepp elég” volt, színtelen és szagtalan folyadék, alkalmasint arzénes sav igen sűrű oldata lehetett. Ez a föltevés igen valószínű. Mielőtt az angol Marsh kémikus 1836-ban ki nem találta egyszerű, a cinkes-kénsavas hidrogénfejlesztőből kombinált készülékét, mely még két milliomodrész arzenikumot is biztosan kimutat, e mérget nem tudták kétség nélkül konstatálni az orvosok.   
[...]