Othello és Desdemona háza

Othello palotája kettő is van, noha a „velencei mór” soha nem élt. De bizonyos, hogy 1505-ben egy Cristoforo Moro nevű velencei patríciust megtettek Ciprus helytartójának, s ez az úr 1508-ban tizennégy gályával visszatért Velencébe. Útközben a felesége meghalt. Cristoforo Moro 1515-ben újra megházasodott; Donato lezzei nemesember egyik leányát vette feleségül. E hölgyet „fehér ördögnek” (Demonio Bianco) hívták, alkalmasint a nehéz természete miatt. Ebből keletkezett a mese, hogy egy Othello nevű szerecsen vagy mauritániai hadvezér meghódított és nőül vett egy velencei patrícius leányt, Desdemonát, és Ciprus szigetén oktalan féltékenységből megölte. Ezt a mesét dolgozta fel aztán 1565-ben G. B. GIRALDI CINTHIO ama híres novellájában, melyből SHAKESPEARE 1610-ben halhatatlan tragédiáját írta. De Othellónak, mint mondtuk, mégis van két palotája. Az egyik a Campo dei Carminin, s talán azért keveredett a mesébe, mert a Guoro családé volt, s a nép e nevet összetévesztette a moro szóval. A másik a Santa Maria dell’Orto mellett van, és casa dei morinak hívják, mert - valamikor Morea-beli görögöké volt! E házzal függ össze a casa di Desdemona furcsa históriája. Egy FRIEDRICH NEHRLICH nevű thüringiai képíró, ki Cavaliere Nerlivé olaszosodott, az ötvenes évek táján ugyanis megfestette a Santa Maria dell’Orto negyedében levő Othello-házat, s hogy a képnek párja is legyen: egy másik vászonra leírta a Santa Maria della Salute templommal szemben álló, 1300-ban épült remek kis, kétemeletes és kétablakos Contarini-Fasan-palotát, a csúcsíves stílus e gyöngyét, és tréfából azt mondta rá, hogy ez a Desdemona palotája! NEHRLICH, mikor ez a bohóság megrögzeni kezdett a közönségben, helyre akarta igazítani a tévedést; kinyilatkoztatta, hogy a palazzo Contarini-Fasant csak ő nevezte el Desdemona palotájának. De a közvélemény ellene fordult, éspedig keményen (Vö. W. L. HERTSLET, Treppenwitz, 36. l.), s ma is tudatlan ember, aki kétségbe meri vonni, hogy ez a SHAKESPEARE Desdemonájának palotája!