A velencei kúttömlöcök

Sok mendemonda szól a dogék palotájának régi börtöneiről: a kúttömlöcökről (pozzi) és az ólomfödelekről (piombi). A BYRON Childe Haroldjának IV. énekéhez csatolt 1. jegyzet szerint „eredetileg tizenkét pozzi volt, de a franciák első érkeztekor a velencések sietve eltorlaszolták vagy lebontották a mélyebben fekvő tömlöcöket. De le lehet szállani egy csapóajtón át, és félig betemetett nyílásokon keresztül még két emelet mélységbe mászhatik az ember a bel étage^xxxix alá”. Ez csupa tévedés; ma is tizennyolc pozzi van, és semmi nyoma sincs eltorlaszolásnak vagy lebontásnak. Azt sem szabad hinni, hogy a legmélyebb börtönök már a víz színe alatt vannak; a pozzi feneke egyenlő magasságban van a palota udvarával. Az egymás fölött levő két sor börtön a földszint és az első emelet között fekszik.

FRANCESCO ZANOTTO I pozzi ed i piombi (Venezia, 1876) művében bebizonyítja, hogy ezeket a tömlöcöket az új börtön⁵³ felépülése óta, tehát a XVII. század elejétől fogva, nem használták. Mendemonda hát, hogy 1797-ben politikai foglyokat szabadítottak ki e tömlöcökből. Komédia volt e szerint az is, hogy 1797 májusában egy vén épeiroszi görögöt (vagy dalmatát) mutogattak a Márk téri kávéházakban, mint aki tizennyolc esztendőt töltött a pozziban, a törökkel való cimborálás miatt.