Vedi Napoli e poi mori!

Vedi Napoli e poi mori! (Lásd meg Nápolyt, és halj meg!) A világszép várost magasztaló e mondás ismeretesebb a nem-olasz Európában DANTE bármelyik klasszikus szállóigéjénél. Ha Nápoly szóba kerül, senki sem állhatja meg, hogy ne idézze; és egyben mindenki fitogatja a maga olasz tudományát, mindig megjegyezvén, hogy e mondásnak nem az az igazi értelme, mert szójáték lappang a dologban: Vedi Napoli e poi Mori - lásd meg Nápolyt, azután Morit. Ez a Mori egy szegény falucska, valahol a Vezúv környékén. Vagyis a mondás csak a nagy várost és a kis falut helyezi ellentétbe; meghalásról szó sincs, tehát a frázisban nincsen semmi „költőiség”. -A Szellemesség Kincstára című könyvben (Budapest, 1893; 279. l.) még anekdota is van a Napoli-Mori szójátékról: „A harmincas években Nápolyt gázvilágítással látták el, de a lazzaronéknak sehogy sem volt ínyükre az utcák világossága. A csapokat lecsavarták, sok kandelábert ledöntöttek, mindenütt kárt tettek. Egy prédikátor vette végre pártfogásába a gázvilágítást, mint amely Szent Józsefnek van ajánlva. Ez segített; Nápoly fényes világításban pompázott, s most már így dicsekedtek: Vedi Napoli e poi Mori! (Ez utóbbi kis község, melynek nem volt utcai világítása)” - GIUSEPPE FUMAGALLI, a milánói Brera-könyvtár igazgatója, a következőket írja nekem e dologról: „Az a népies mondás nem jelent egyebet, mint amit mindenki tud. Nincs semmi rejtett értelme, és azok az anekdoták, amelyek szójátékot akarnak belőle csinálni, mind koholmányok. Ennek az a legjobb bizonysága, hogy a mondás a legrégibb nápolyi tájszólásban írott följegyzések szerint: Vide Napole e po’muore! Vagyis: halj meg. Tehát annak a Mori falunak semmi köze hozzá.” [...]