Loyolai Ignác szíve

MÜLLER MIKSA is említi azt a furcsa mendemondát, mely szerint Loyolai Ignácnak, a Jézus Társasága alapítójának szívén, mikor felboncolták, Isten nevét találták írva görög betűkkel: ΘEOΣ. Azt hiszem, e képtelenség cáfolgatására kár vesztegetni a szót. Nem is szóltam volna róla, ha a furcsaságok történetében nincs több nyoma is, hogy az emberi test szöveteiben írást találtak. JOHN EVELIN, a XVII. századbeli angol kuriózumgyűjtő említ egy nyolc-kilencéves német fiúcskát, akinek az egyik szemében, az írisz fölött, ez volt olvasható a szeme fehérén: DEUS MEUS, a másikban pedig héber betűkkel: ELOHIM. Szülei, kik pénzért mutogatták, azt mondták, hogy a gyerek így született. C. Ellis 1690-ben látta ezt a tüneményt, s ezt írja róla DR. EDW. TYSONnak: „Láttam a fríz fiút, kinek szemében a pupillája körül szavak olvashatók. Ezt mindenki csodának tekinti, én azonban gondosabb vizsgálat után észrevettem, hogy nincs másról szó, minthogy a gyerek írisze nem kerek, hanem csorba, és a belőle kiálló rojtok mintha betűk volnának, D, J és V forma alakok, melyekből azonban a legerősebb képzelet sem tud valamit kisütni. Én azonban majd megjártam vele, hogy fölfedeztem a csalást; mikor egy úri embert angol nyelven figyelmeztettem a dologra, valaki a csőcselék közül meg találta érteni, s bizony örülök, hogy kereket oldhattam, mert széjjelszedtek volna.” - 1834-ben Londonban mutogattak egy fiút, kinek a szemébe Napóleon volt írva. „Kérdés - írja a Sketches of imposture, deception, and credulity (291. l.) -, természetes dolog volt-e ez, vagy mesterséges.”

CSAPODI ISTVÁN egyetemi professzortól e dolgokra vonatkozólag a következő szíves közlést kaptam: „Az íriszt magát tetoválni lehetetlenség. Föltéve, hogy a szaruhártya részben való lefejtésével (vagy legalább olyan sebrésen át, amilyent iridektomiakor ejtünk) hozzájutnánk a tetováló tűvel, s föltéve, hogy az írisz mögött levő lencsét sem sértenénk, az írisz semmiféle idegen testet nem tűr, tehát festékszemcséket sem. Tetoválni csak a szem külső hártyáit lehet, a szaruhártyát és ínhártyát, a szaruhártya is ép állapotban csak kivételesen tűr el egyes szemcséket, például belelőtt puskaport, de hegedéses, elfehéredett állapotban jól tetoválható, és a feltűnő fehér hegedések eltüntetésére meg is tesszük. Puskaporszemeket az ínhártya is jól tűr, tehát elképzelem, hogy abba is lehetne valamit beleírni, bár tetoválását eddig tudtommal nem kísérlették meg. A szavak beleírását úgy tartanám lehetségesnek, hogy vagy a szeme fehérébe (ínhártyájába) szurkálták bele a bötűket vagy a hegedéses - esetleg a tiszta - szemehártyájába. Laikus ember nemigen tud a szemen eligazodni, hogy melyik hártyában van az, amit más ember szemében lát; még az orvos is tévedhet, ha nem szemorvos.”         
[...]