VII. / A FRANCIÁK

Buridan szamara

A világ két híres szamarat ösmer: a bibliai Bálám szamarát meg a középkori Buridan szamarát. A Bálám szamara (MÓZES, 4, 22, 28-29.) egyszerűen, de józanul gondolkodó fő volt, az állatvédelemnek kétség nélkül első szószólója, mert mikor a gazdája megverte, így beszélt: „...szoktam volt-e valaha ekképpen cselekedni teveled?” A Buridan szamara már skolasztikus filozófus, logikája csupa csűréscsavarás, eszmélkedésében nincs egy csöpp életrevalóság. Mert ez a szamár, ha két egészen egyforma szénanyaláb közé állítják, élete fogytáig nem tudja magát eltökélni, melyikbe harapjon elébb; ha pedig egyenlőképpen gyötri az éhség meg a szomjúság, és előtte a zab meg a víz, csak tűnődik, de nem bír választani, és étlen-szomjan döglik meg.

BURIDAN JÁNOS francia nominalista, ki állítólag e híres példával akarta igazolni, hogy szabad választás nincsen, 1327-ben a párizsi egyetem rektora volt, és 1358 után halt meg. Regényes históriákat is beszélnek róla; például, hogy a parázna burgundiai Margit kedvese volt, aztán ő is arra a sorsra jutott, mint a királyné minden (!) szeretője: zsákba varrva a Szajnába dobták;⁵⁶ sikerült a zsákot felhasítania és partra úsznia. Mondják azt is, hogy a filozófus szerelméért navarrai Johanna is vetélkedett; a bölcs azonban nem tudott választani a két szép asszony között, és őreá magára alkalmazták elsőben a tűnődő szamár példázatát.

Ez a példázat vagy legalább az az állítás, hogy az éhes-szomjas ember tűnődik, ha egyenlő messze van tőle az étel és ital, sokkal régibb Buridannál. Említi már ARISZTOTELÉSZ (Az Égről, 2, 13), aquinói SZENT TAMÁS (Summa theologiae, pars I. secundae, qu. XIII., art. 6.) és DANTE a Paradiso negyedik énekének kezdő soraiban:

Intra due cibi, distanti e moventi
                       D’un modo, prima si morria di fame
                        Che liber uomo l’un recasse a’ denti.
           Si si starebbe un agno intra due brame
                   Di fieri lupi, egualmente temendo:
                          Si si starebbe un cane intra due dame.

(A szabadakaratú ember elébb halna éhen, semhogy két egyenlő messze és egyenlőképpen kívánatos étek közül valamelyikhez nyúlna. Épp így állana a bárány két dühös éh farkas között, egyformán félvén mind a kettőtől; így az eb két szarvasünő közt.)⁵⁷