A chilloni fogoly

LORD BYRON fönséges költeménye, A chilloni fogoly (1816) nem történeti valóság ihletéből termett. Az kétségtelen, hogy François de Bonivard, a genfi polgárok szabadságának védője (sz. 1493, † 1570) a chilloni várban raboskodott 1530-tól 1536-ig. III. Károly savoyai herceg záratta el. Az első két évben fönt, egy toronyszobában őrizték; de aztán a herceg parancsára levitték a Genfi-tó színe alatt levő sötét börtönbe, mely szörnyűbb a hírhedett velencei kúttömlöcöknél (pozzi). E zugoly kőpadlóján ma is látni a fogoly lába nyomait. „J’avois - írja maga BONIVARD -, si bon loisir de me promener, que je empreignis un chemin en la roche qui étoit le pavement de léans, comme si on l’eût fait avec un martel.” (Úgy ráértem a sétálásra, hogy a börtön sziklapádimentomába olyan utat koptattam, mintha csak pöröllyel verték volna bele.) A turistáknak mutogatják a vasgyűrűket is, melyekhez Bonivard és öccsei láncolva voltak. Csakhogy a Bonivard öccsei a BYRON képzelmében született alakok. Nem igaz, hogy Bonivard atyja és két testvére a kínpadon halt; nem igaz, hogy másik két öccse együtt raboskodott vele, s ott senyvedt el a víz alatti tömlöcben. Bonivard egyedül volt ott négy évig, és 1536. március 25-én szabadult ki, mikor Chillon várát az egyesült genfiek és berniek ostrommal vették meg. Furcsa olvasni a história prózai betűjét, mely szerint ez a nemes, szomorú fogoly, ki „börtönét sóhajtva hagyta el”, kiszabadulása után az új köztársaságtól egy kis évi díjat kapott, de minduntalan baja volt a hatóságokkal - olyan korhely életet élt. Egyszer a genfi tanács elé is idézték feslettsége miatt, és arra ítélték, hogy hetenkint kétszer köteles elmenni a - templomba. Egyébiránt protestáns lett, és négyszer házasodott. Kortörténeti becsű krónikájának, a historikusok szerint, az a hibája, hogy gyakran igen dévaj. Szóval Bonivard nem volt az az ember, akinek BYRON rajzolta.