Rabelais

A Rabelais-ról (sz. 1494, † 1533) szóló sok jó anekdota között alig van hiteles. Mindnyájan tudjuk például azt a kis történetet, mely a quart d’heure de Rabelais^xlii francia szállóige eredete. Rabelais Lyonban nem tudja megfizetni fogadóbeli adósságát; hogy a bajból kimeneküljön, nagy titkon elárulja, hogy ő a királyt és családját megétetni hathatós mérget hozott Olaszországból. Természetesen legott nyakon csípik, és Párizsba szállítják I. Ferenc elé, aki nagyot nevet a dolgon, és vacsorára hívja meg Rabelais-t, az elképedt lyoniakat pedig kegyesen elbocsátja. Ezt az anekdotát elsőben VOLTAIRE hazudtolta meg; az akkori időben nemigen járta volna az ilyes tréfa. Ez a cáfolat azonban nem gátolja a franciákat, hogy mindig quart d’heure de Rabelais-t ne emlegessenek, valahányszor a fizetés órája üt. A jó meudoni plébánosnak még a halálos ágya körül is dévaj szállóigék raja röpköd. Az utolsó kenet után azt mondta: „On m’a graissé les bottes pour un grand voyage” (nagy útra hájazták meg a csizmámat), Chatillon kardinálisnak azt üzente: Je vais m’en chercher un grand peut-être (elmegyek megkeresni egy nagy talányt), utolsó szava meg ez volt: „Tirez le rideau; la farce est jouée” (le a kárpittal; vége a komédiának). Ezek mind csak olyan költeményes bohóságok, mint az, hogy Rabelais halálos ágyán dominót adatott magára, mert írva vagyon: „Beati, qui moriuntur in Domino.”^xliii Híres testámentoma: „Nincs semmim, csak sok adósságom, a többit a szegényekre hagyom”, ERASMUS egy 1527-i leveléből való tréfa.