IV. Henrik

IV. Henrik anekdoták és szállóigék dolgában talán a leggazdagabb fejedelem, akit valaha a történet ismert. Rajta, az igazán elmés emberen, ugyan beteljesedik az evangéliomi igazság: akinek vagyon, annak adatik. Nemcsak saját nemzete tette őt meg réges-régi vándoranekdoták hősének, de még a külföld is ajándékozott neki jó ötleteket. Ilyen a híres toujours perdrix, melyről a franciák nem is tudnak. Ez anekdota szerint az udvari gyóntató a királynak szemére hányta csapodárságát. IV. Henrik nem szólt semmit, de megparancsolta az étekfogóknak, hogy a pap elé ezentúl mindig csak fogolypecsenyét tálaljanak. A pap végre beleunt az egyformaságba, és panaszosan kiáltott föl: „Toujours perdrix!”^xliv Mire a roi vert galant^xlv azt mondta: „Toujours reine!”^xlvi BÜCHMANN-ROBERT-TORNOW (Geflügelte Worte, 19. kiadás, 475. l.) egy spanyol adagiumot idéz („cansa de comer perdices”, „betelik az ember a fogolyevéssel”), én pedig azt hiszem, a régi deák crambe repetita mors est^xlvii mondásból is támadhatott ez anekdota ötlete. A toujours perdrix szállóigével, amennyire én tudom, csak a németek, olaszok, angolok és magyarok élnek.

Az elmés király három ókori anekdota hősévé is lett. Az egyik: mikor Sully kihallgatásra megy hozzá, de a király kiüzen, hogy fekszik, mert láza van, Sully vár, és nemsokára egy zöldruhás, elfátyolozott nő suhan ki a felség szobájából. Csakhamar kijő a király is: - „Mit akar itt, Sully? Hiszen megüzentem, hogy lázam van.” - „Igenis, de úgy látszik, már elhagyta felségedet; az imént láttam erre menni: talpig zöldben volt.” Ez a bohóság PLUTARKHOSZ egy kis történetének (Démétriosz, 19.) mása. A második anekdota: Baudesson, a Saint-Dizier-i polgármester, annyira hasonlított a királyhoz, hogy mikor egyszer kihallgatásra ment, a palota előtt álló katona Henriknek nézte, és fegyverbe szólította az őrséget. „Mi a manó - szólt a király, kidugva fejét az ablakon -, hát ketten vagyunk felséges urak?” - „Eh, compère - kérdezte aztán Baudessontól -, votre mère est-ette donc allée dans le Béarn?”^xlviii (A király szülőföldje.) - „Non, Sire, c’est mon père qui y demeura.”^xlix - „Ventre-saint-gris, je suis payé!”^l E tréfa szakasztott mását Augustus császárról beszéli MACROBIUS (Saturnalia, 2, 4). - A harmadik anekdota: a spanyol követ egyszer épp akkor lépett a király szobájába, mikor Henrik négykézláb ügetve, a trónörököst lovagoltatta hátán. A követ láttára a király megállt: - „Vannak önnek gyermekei?” - „Vannak, felséges uram” - felelt a spanyol. - „Akkor hát megengedi, hogy befejezhessük a lovaglást.” Ezt a kedves kis történetet PLUTARKHOSZ mondja el Ageszilaosz spártai királyról (25. f.) azzal az eltéréssel, hogy a király és fiai vesszőparipákon nyargalnak.

IV. Henrik híres szállóigéi közül egynéhánynak nem kegyelmez az újabb vizsgálat. Bizonyos, hogy a „Paris vaut bien une messe” (Párizs fölér egy misével) a király halála után évekkel keletkezett. Nem egészen helyes idézet a „Pends-toi, brave Crillon, nous avons vaincu à Arques et tu n’y étais pas... Adieu, brave Crillon, je vous aime à tort et à travers.”^li Ez a híres levél először is nem az arquesi győzelem után (1589) kelt, hanem az amiens-i táborban (1597), sokkal hosszabb a másiknál, s így kezdődik: - „Brave Gryllon [így] pandes vous de navoyr esté ycy pres de moy lundy dernyer”^lii stb. A híres Pends-toi változat VOLTAIRE-től ered. IV. Henrik kívánsága, mely szerint az ő országában minden paraszt tyúkot tehessen a fazékba vasárnap, hitelesnek látszik, bár nem tudják, mikor és hol mondta: - „Je veux que chaque laboureur de mon royaume puisse mettre la poule au pot le dimanche.”^liii