XIV. Lajos

FOURNIER (id. m. 261. l.) nem hisz annak az ismeretes anekdotának sem, mely szerint a haldokló XIII. Lajos megkérdezte a kis trónörököstől, kit akkor kereszteltek meg: - „Hogy hívnak, fiam?”, mire a gyermek azt felelte: - „XIV. Lajosnak”, a király pedig azt mondta rá: - „Nem még, fiam, nem még.” Az egykorú hiteles kútfők erről hallgatnak.

Az iskolában még csaknem mindnyájan úgy tanultuk, hogy XIV. Lajos tizenhét éves korában egy szép nap, vadászatról jövet, azon vörös kabátosan és lovaglókorbáccsal, a parlament elé toppant, és azt mondta: „L’État c’est moi.”^liv Ez volt beköszöntője a parlamentben, s ezzel fejezte ki, hogy a jövendőben az övé minden hatalom. E sokat vitatott dologban egy kétségtelenül nem igaz; az ti., hogy XIV. Lajos 1655-ben jelent meg először a parlament előtt. Már hétéves korában, mint zubbonyos fiút is elvitték a parlamentbe, s a következő beszédet mondotta; - „Uraim, eljöttem a parlamentembe, az ügyeim végett. Kancellárom elő fogja adni kívánságaimat.” Erre a kancellár letérdelt az anyja mellett ülő kis király elé, s úgy tett, mintha utasításokat kérne tőle. A híres szállóige történetének vizsgálata már nehezebb. Az bizonyos, hogy Mazarin, mikor a parlament rosszallta az 1655-i háború miatt kivetett adókat, a fiatal királyt elküldte a parlamentbe, hogy tiltsa meg az uralkodó rendeletek ellen való zúgolódást. XIV. Lajos csakugyan vadászruhában és csizmásan lépett a parlament elé; a korbácsot azonban, úgy látszik, csak VOLTAIRE festette bele az érdekes képbe. Egy párizsi polgár egykorú naplója szerint (közli CHÉRUEL, utána ROZAN, Petites ignorances, Paris, 1888.; 199. l.) a jelenet így folyt le: „Őfelsége arcán, mihelyt belépett, látszott, milyen bosszúság van a szívében. - Mindenki tudja, szólt a szokottnál kevésbé szelíd és kevésbé kedves hangon, mily zavarokat idéztek elő államomban (dans mon État) az önök gyűlései, és mily veszedelmes hatásuk van. Hallom, hogy önök e gyűlésezéseket folytatni akarják, az alatt az ürügy alatt, hogy tanácskozni akarnak olyan rendeleteken, amelyeket az én jelenlétemben már olvastak és kihirdettek. Egyenesen azért jöttem ide, hogy megtiltsam önöknek (a tagokra mutat) e dolgok folytatását, valamint önnek is megtiltom, elnök úr (rámutat), hogy bármi címen is megengedje vagy tűrje a tárgyalások folytatását. Őfelsége ezután hirtelen fölkelt, s mielőtt bárki egy szót szólt volna, visszatért a Louvre-ba, onnan pedig a vincennes-i erdőbe, honnan reggel elindult, s hol a kardinális várta őt.” Lehet, hogy a „dans mon État” kifejezésből lett idővel a „l’État c’est moi”. Mert, mint FOURNIER (id. m. 265. l.) igen meggyőzően fejtegeti, bizonyos, hogy ezt a leckét Mazarin sugallta a fiatal királynak. Az óvatos diplomata semmi szín alatt nem mondat Lajossal ilyen veszedelmes dolgot, az engedelmes tanítvány pedig aligha meri megkockáztatni a maga emberségéből. DULAURE szerint (Histoire de Paris, 1853.; 387. l.) XIV. Lajos egy bírót szakított félbe ama híres mondással, mikor „a királyt és az államot” emlegette. Angol írók néha Erzsébet brit királynőnek (trónra lépett 1558.) tulajdonítják e híres igét.