Pascal

Pascalról (sz. 1623, † 1661) BOILEAU abbé azt írja, hogy mindig nagy mélységet látott maga mellett, balkézt, mióta a neuilly-i hídon majd a vízbe fordították kocsiját a megbokrosodott lovak. Hiába mondták neki, hogy az a mélység csak kába képzet, hiába ismerte el maga is: egy negyedóra múlva már ismét rettegett az örvénytől, és székre támaszkodott, hogy bele ne essék. A XVIII. század filozófusai az abbé e följegyzéséből azt következtették, hogy a nagy gondolkodó elméje életének utolsó éveiben meggyöngült. SAINTE-BEUVE nem hisz ebben a franciák között szállóige gyanánt járatos abime de Pascalban;^lv furcsállja, hogy a halhatatlan maga nem említi, s hogy csakis az egyetlenegy BOILEAU abbé tud róla. A Pascal kabátjába varrt imádságamulett azonban históriai valóság, és akármilyen szépnek és mélynek ítélik is némelyek, zavaros, deákkal kevert stílusa nem vall rendes lélekállapotra; a kabátba varrás pedig bizony nem egyéb babonánál.

Megemlítem még azt az anekdotát, melyet Genlisné után Michelet hozott forgalomba; hogy mikor az alkímiával bíbelődő orléans-i hercegnek csontvázra volt szüksége, Pascal tetemét ásatták ki. Ez nem igaz.