XVII. Lajos

A kivégzett királyi pár tízéves fia, a boldogtalan Károly-Lajos, kit a történet XVII. Lajosnak nevez, 1795. június 8-án halt meg a Temple tornyában. Újabb kutatók azt állítják, hogy a hírhedt Simon varga meg a felesége nem is bánt vele valami rosszul. Még másfél évig élt, miután kikerült ez emberek kezéből; és [...] egész gyöngéd bánásmódban részesült. Labdázhatott a kertben, gyakran fölvitték a biliárdszobába is; sőt Párizs levéltárában ma is megvan a számla, mely szerint háromszáz livre-et fizettek egy órásnak, ki a gyermek automatamadarát megjavította. Később a kis foglyot már magányos cellába zárták, és nem bocsátották többé sétálni sem. 1795 februáriusában már elhatalmasodott rajta a skrofula. Mindig feküdt, gépiesen forgatva kártyáit és játékait. Május 6-án, Desault, a híres sebész járt nála, de nem tudott belőle kicsikarni egy szót sem. Mikor a szegény gyermek meghalt, Desault már nem élt. A boncolást négy orvos végezte, kik közül kettő életében is látta XVII. Lajost. A kis halottat a Saint-Marguerite temetőben földelték el, este. Bár egész Európa valóságnak tekintette a királyi gyermek halálát, s a Vesztfáliában bujdosó XVIII. Lajos fölvette a királyi címet, mégis sokan akadtak, akik azt suttogták, hogy a kis foglyot megszöktették a Temple-ból, s valami beteg fiúcskát csempésztek a helyébe.