I. Napóleon

I. Napóleon nem 1769. augusztus 15-én született, hanem 1768. januárius 7-én, és ha igaz, amit JUNG állít (Vö. HERTSLET, id. m. 354. l.), Nabulione névre keresztelték. Születésének későbbi dátumát maga költötte, azért, hogy ne mondhassák rá, hogy nem született francia földön. Korzikát ti. csak 1768. május 15-én csatolták Franciaországhoz.

Egész könyvet lehetne megtölteni a Napóleonról szóló anekdoták cáfolatával. Ez anekdotáknak nagy része ókori paradigmák szerint gyártódott, de azért hatásos ma is. A legtöbb azon fordul meg, hogy Napóleont nem ismeri meg valaki. (Például a híres „Personne ne passe, même si vous étiez le petit caporal.”^lxv) Csodálatos gyöngesége az embernek, hogy ez az együgyű és tönkre koptatott motívum még egyre hat. Irodalmak iskolái tűntek a semmiségbe, vagy ami rosszabb: nevetségesek a mai kor szemében. A hatásnak egy eszköze azonban örökkévaló. Valamint az athéni görög meghatottan olvasta az anekdotát, mely szerint Nagy Sándort valaki közlegénynek nézte; azonképpen ma is megindul az emberi szív annak hallatára, hogy valaki Berlinben tüzet kér az utcán egy úri embertől, s csak később értesül, hogy az az úri ember a császár vagy legalábbis valami herceg volt. Sokkal jobb és sokkal kevésbé nyúzott ötletek ezrei vesztek a semmiségbe, mint zsibvásárra való, ócska portékák: de ez a helyzet, mikor az ember egy pillanatig - csupa tévedésből - ember és nem kutya a királyok előtt, örökké mulatságos és örökké új.