A nyereg alatt puhított hús

Gyakran halljuk emlegetni, hogy a honfoglaló magyarok, az egykorú idegen krónikások szerint, a nyereg alatt puhították meg a nyers húst, s úgy ették meg. Ez tévedés; ilyet nem állított Árpád magyarjairól senki. De a hunokról írja a IV. századbeli AMMIANUS MARCELLINUS, hogy a tűz használatát nem ismerik, s csupán gyökerekkel és főleg nyers hússal táplálkoznak, melyet testök melegével combjuk és a ló háta között „főznek meg”. NAGY GÉZA az Athenaeum Millenniumi Történetében (I. k. CCC. l.) azt mondja, hogy ez világos túlzás. „Egészen más jelentősége lehet e szokásnak. Úgy látszik, már a hunok is értettek ahhoz, amit ezer évvel később Villani írt a magyarokról, hogy a húst nemcsak friss állapotban tudták fölhasználni, hanem kiszárítva is, és magukkal hordva, sok ideig konzerválták.” GIOVANNI VILLANI, a XIV. századbeli firenzei író, a korabeli magyarokról azt jegyzi föl, hogy a marha húsát nagy üstökben megfőzik. „Mikor jól megfőtt, leszedik a csontról, besózzák és kemencében vagy másképp megszárítják; mikor pedig megszáradt, porrá zúzzák, és ily módon élnek vele: nagy sereggel járva a pusztákon, hol semmi eleség sincs, kazánokat és üstöket hordanak magukkal; és mindenkinek van egy zacskó ilyen pora. Fejedelmök is sokat vitet utánok szekéren. Ha vízhez érnek, leszállnak a lóról, vizet forralnak, és a vitézek száma szerint olyan port tesznek bele. A por megdagad, egy-két maroknyitól megtelik az edény, mintha kása volna benne. Ez eledelnek nagy a tápláló ereje: egy kevés kenyérrel vagy anélkül is, erőt ad az embernek. Nem csoda hát, ha olyan nagy sokaságban és olyan hosszú ideig járnak a pusztán, hol nem találni semmit; mert lovaik füvet és szénát esznek, ők meg ilyen porrátört húst.” MARCZALI HENRIK az Athenaeum Millenniumi Történetében (I. k. 57. l.) erre azt jegyzi meg: „A flórenci író a XIV. századi magyarokról ír ugyan, de világos, hogy ez élelmezésnek a régi pusztai hazában keletkezett a használata. Montaigne híres Essay-jeiben megemlíti, hogy az ő korában a török katonák szoktak magokkal vinni húsporral tölt zacskót. Vámbéry fölteszi, hogy a török népeknek volt valami konzervféléjük húsból, de ez adatokat nem ismeri. Meglehet, hogy ennek a húspornak tokány volt a neve.”