A reichstadti herceg

Napóleon egyetlen fia, az úgynevezett reichstadti herceg, (sz. 1811) osztrák kézen halt meg, Schönbrunnban, 1832. július 22-én. E boldogtalan epigon életéről és haláláról mindig rémséges dolgokat suttogott a mendemonda. Egyebek között, hogy Ferenc császár, a szerető nagyapa, mindenképpen rajta volt, hogy unokájából ne nőjön másik Napóleon a világ nyakára. Ezért a fiút, mikor hároméves korában Bécsbe került, olyan sapkában járatta, amelybe egy nagy darab ólom volt varrva. Ez a súly mindig nyomta a gyermek fejét: attól butult el. Majd korai kicsapongásokra csábították, csakhogy mielőbb elpusztuljon. Tizenhat éves korában Franciaország történetéből még egy kukkot sem tudott, és nem is sejtette, ki volt, mi volt az atyja. Leveleket, könyveket csak gondos cenzúra után adtak a kezébe. Szolgák és egynéhány „megbízható” ember között élt. Nem bocsátottak hozzá senkit. 1828-ban BARTHÉLEMY francia költő Bécsbe utazott, hogy átnyújtsa a reichstadti hercegnek Napóleon Egyiptomban hőskölteményének egy példányát; de, mint érthető, nem sikerült a fogoly közelébe jutnia. Visszatérve Párizsba, egy Az ember fia című füzetben írta le Napóleon fiának sorsát; amiért aztán háromhavi fogságra és ezer frank bírságra ítélték. 1830-ban a bonapartisták a francia trónra akarták emelni a reichstadti herceget. A szegény ifjú levélben jelentette ki abbéli kívánságát, hogy hagyják őt békén. Huszonegy éves korában halt meg, mint testileg, lelkileg tönkrement sínylődő. Némelyek szerint az atyjától öröklött gyomorrák ölte meg. Ez nemigen hihető, mert nagy ritkaság, hogy ilyen fiatal ember rákbajba essék. Valószínű, hogy a tüdővész vitte el. Anyját alig látta egyszer-kétszer világéletében. Mária Lujza, míg fia bécsi fogságában senyvedt, Pármában élte világát Neipperg Ádám gróffal, akit egymás után ajándékozott meg gyermekekkel, az elsővel 1821. augusztus 9-én, tehát I. Napóleon halála (1821. május 21.) után nem egész három hónappal (Montenuovo herceg). A reichstadti herceg legbensőbb őrizője - bizonyos Hannakampf nevű német - a harmincas évek elején Ferenc József főherceg komornyikja lett, és közel ötven évig szolgálta gazdáját.
[...]