X. / SZLÁV NÉPEK

Žižka dobja

Ki nem hallotta, hogy Žižka János, a huszita hadvezér, halálos ágyán azt mondta feleinek: „Testemet vessétek ki a mezőre, legyen a fenevadak étke. De a bőrömből csináljatok dobot, és verjétek meg, valahányszor a husziták hadba mennek: szavától megszalad az ellenség.” Žižka hívei teljesítették e parancsolatot. A vezér bőréből (éspedig, hagyomány szerint, a hasa bőréből) dob lett, lelkesítette a huszitákat; és mint VOLTAIRE írja az Essai sur les moeurs-ben és az Esprit des nations-ban, sok gondot és bajt okozott Zsigmondnak. Žižka dobját AENEAS SYLVIUS említi elsőben. THEOBALD XVII. századbeli író mendemondának tartja e furcsaságot. HORMAYR azt hiszi, hogy Žižka csak a páncélja alatt hordott bőringből csináltatott dobot. A múlt század közepén állítólag Berlinbe került a dob. Azóta nincs híre.

Az emberbőrt tudvalevőleg éppúgy ki lehet dolgozni, mint bármely más bőrt. Anatómiai gyűjteményekben sűrűn látni. Szarvasbőr tapintatú és elég szívós. Szárítás és csiszolás révén dobnak való pergamen is lehet belőle. - Marco Antonio Bragadino bőrét állítólag szintén kicserezték a törökök. A velencések e szerencsétlen hadvezérét, Ciprus hősi védőjét, tudvalevőleg elevenen nyúzatta meg 1571-ben Musztafa; bőrét aztán a tímárhoz adta, kitömette, és tehénre kötve, vörös ernyő alatt hurcoltatta végig Famaguszta utcáin. A bőr később a konstantinápolyi gályarabok tömlöcébe került, a keresztyén foglyok elrettentésére. Egy velencei rabszolga aztán hazaszökött a bőrrel, mely 1596 óta a SS. Giovanni e Paolo templomban van, a hős mellszobra alatt, egy urnában.