Patyomkin falvai

Patyomkin falvai, ez a híres történeti szállóige, szintén csak mendemonda. Pedig még igen modern iskolai könyvek is hirdetik azt az anekdotát, mely szerint Patyomkin, mikor II. Katalin 1789 első felében a nemrég meghódított Krím-fészigetén utazott, szemfényvesztéshez folyamodva, el akarta hitetni a cárnővel, hogy a barbárság és nyomorúság e földje csupa civilizáció és gazdagság.

Francia források szerint Katalin örömest indult az útra, mely izgatta kíváncsi képzelmét. Valamerre a cárnő járt, mérföldek százain által, mesés pompa tündöklött. A puszta sivatagban, az úttól jobbra, balra tornyos városok, falvak, kastélyok pompáztak. Mind vászonra festett színházi dekoráció, vagy, mint mások mondják, egy sor téglából rakott falak, melyek csak a mögöttük fehérlő pusztát takarták el. Minden város, minden falu mentén a lakosság tisztelgett a cárnő előtt; festői ruhába öltözött gyönyörű nép, mely harmóniás kardalokat énekelt és remekül táncolt.

Ez a szép, boldog nép színházi statiszták fölfogadott csoportja volt, mely éjszaka mindig egynéhány állomással előbbre utazott, s újra végigjátszotta más ruhában, amit már azelőtt elkomédiázott. Katalin cárnő nem sejtette a csalást. Gyönyörködött a virágzó országban, a boldog népben. Ha sötéttel utazott, hintajában kivilágított városokat, ragyogó tűzjátékokat látott; nem is gondolta, hogy azokon a helyeken, mihelyt ő odább vonult, megint csak nyájak legelik az avar füvet.

Mindebből azonban nem igaz egy szó sem. Mint a cárnőt kísérő LIGNE herceg írja, már útközben tudta mindenki, hogy Pétervárott festett falvakról és más ily szemfényvesztésekről beszélnek azok, akik haragusznak azért, mert II. Katalin nem hívta meg őket is erre a szép nagy kirándulásra. A vászonra pingált városok mendemondáját ESSEN, a szász követ terjesztette el; Patyomkin életrajzában említi.

Az sem való, hogy a cárnőt ezen az úton minden állomáson ez a fölírás fogadta: „Erre visz az út Bizáncba.” Az orosz aspirációk e híres jelszava akként keletkezett, hogy az angol nagykövet, Fitzherbert félreértette és rosszul fordította le a Herszon előtt állított diadalkapu görög fölírását. (Vö. FOURNIER. L’esprit dans l’histoire, 388. l.)