Gyászmagyarok

Hogy a 955-i augsburgi ütközet után levágott füllel hírmondónak hazatért hét magyar menekültet hol gyászmagyarok, hol gyászvitézek, hol gaz magyarok, hol magyarkák néven nevezzük, a régi krónikák betűjének hibás olvasásából keletkezett tévedés; mint azt SEBESTYÉN GYULA az Ethnographia 1900-i 1. és 2. számában kétségtelenül bebizonyítja. Ezt a hét menekültet a Bécsi Képes Krónika szerint Lázároknak csúfolják; a Budai Krónikában nevök már „het magiar et Gyak”, a Dubnici Krónikában „Lazari” és „Heth magiar és Gyak”, THURÓCZI JÁNOS Krónikájában „margyorkak et gyoz, sive lazari”, a SAMBUCUS-féle kéziratban „het mogor et Gok”, a vatikáni kódexben „het mogor et Woh”, MUGLEN HENRIK-nél „Ecciogor und tziack”, s ugyanennek egy jobb kéziratában „ecciogor und gyak”. SEBESTYÉN GYULA meggyőz bennünket róla, hogy a másolók kezén annyiféleképpen változott gyak helyes olvasása nem „gyász” (mint alkalmasint BUDAI ÉZSAIÁS vélte legelébb), hanem gyiák, azaz diák; s ez az elnevezés onnan ered, hogy a hét megcsonkított és ivadékaik házrul házra jártak énekelni, mint „Szent Lázár szegényei”; mert Szent István rendnek okáért a Szent Lázár-rend esztergomi kereszteseinek hatósága alá vetette őket. A nép kóbor énekes diákokat látott bennök.