Szent István köpönyege

A pannonhalmi Benedek-rendű főapátság kincsei között egy palást formájú vékony szövetet őriznek, melyre csekély eltéréssel a Szent István köpönyegének hímzetei vannak reá festve. Eredetéről csak annyit tudni, hogy a XVIII. század közepe táján találták a bécsi császári kincstárban, s onnét a Benedek-rend visszaállításakor került Pannonhalmára. Némelyek, pl. FRANZ BOCK és IPOLYI ARNOLD, hajlandók azt hinni, hogy ez a képes szövet a magyar koronázási palást mintája. RADISICS JENŐ azt hiszi, hogy a pannonhalmi palást valamely régi másolat. Mert ha az eredeti volna, olyan formájúnak kellene lennie, aminő hajdan Szent István palástja volt, s nem abban az állapotban tüntetné föl ez ereklyét, amelybe későbbi átalakítások és csonkítások révén jutott, szóval, aminő ma. Szent István köpönyege tudvalevőleg eredetileg casula volt, melyet Szent István és Gizella királyné 1031-ben a székesfejérvári Boldogasszony-templomának ajándékozott. Ezt mondja felirata is. A casula az időben még harangalakú bő köpönyeg volt, közepén nyílás a fej számára. A pap, hogy kezét használhassa, két oldalt karjára szedte a köpönyeg redőit. Ebben a diakonusok vagy a ministerek is segítettek neki, sőt tartották a casula gyakran nehéz szövetét. A XIII. század vége felé oldalt fel kezdték hasítani a casulát, hogy a pap kidughassa kezét; s ezen a réven keletkezett a misemondó ruha mai alakja. A régi formára való emlékezés az a ma is meglevő szokás, hogy a diakonusok vagy a ministerek Úrfelmutatáskor fölemelik a casula alsó szegélyét. Szent István köpönyegét a XIV. században szabhatták mai, elül nyitott formájára, mikor kifoldozták és mindenestül fölvarrták egy violaszínű, leveles mustrájú selyem szövetre.