Reginam interficere

Gertrúd megölése történetének van egy híres epizódja: János esztergomi érseké, aki az összeesküvők kérdésére: mi tevők legyenek, meggyilkolják-e a királynét, vagy sem, kétértelmű választ ad. Ezt a deákos anekdotázók között ma is sokat emlegetett választ ALBERICUS trois-fontaines-i francia cisztercita őrizte meg 1241-ig terjedő krónikájában: „Reginam interficere nolite timere bonum est et si omnes consenserint ego solus non contradico.” (A királynét meggyilkolni nem kell félnetek jó ha mind beléegyeznek én nem ellenzem.) A kétértelműség nyitja az írásjelek hiányában van; mert a válasz a vesszők, pontosvesszők különböző elhelyezése szerint mást-mást jelent: „A királynét meggyilkolni nem kell; félnetek jó; ha mind beléegyeznek, én nem; ellenzem” és: „A királynét meggyilkolni nem kell félnetek; jó, ha mind beléegyeznek; én nem ellenzem.”

Bár a dolgot az elsőrangú kútfőnek mondható ALBERICUS jegyzi föl: az „ibis redibis nunquam per bella peribis”^vi kaptájára csinált szintaktikus játéknak, mendemondának kell tekintenünk, mert józan ésszel nem tehető föl, hogy az esztergomi érsek ily együgyű, gyermekes kétszínűsködéshez folyamodjék, mikor arról van szó, hogy majdan elháríthassa magától a cinkosság vádját. Nem hiszi ezt a dolgot föltétlenül már ALBERICUS sem, mert a választ „talis esse perhibetur” (ilyennek mondják) megjegyzéssel közli. SCHIER SIXTUS (Reginae Hungariae, 189. l.) ezt írja e válaszról: „Majdnem ugyanilyet olvashatsz a franciáknál Johannáról, Szép Fülöp feleségéről, és az angoloknál II. Eduárd elvesztéséről.” Párizsban a nominalisták iskoláiban az unalomig gyártották az efféle kétértelműségeket. Bővebb adatokat közlök minderről Szájrul szájra könyvemben.