A budai egyetem

Hogy Mátyás király Budán negyvenezer tanuló számára kezdett akadémiát építeni, elsőben HELTAI GÁSPÁR említi. Két XVIII. századbeli történetíró, KAPRINAI ISTVÁN (Hungaria diplom. I. k. 71. l.) és WALLASZKY PÁL (Tentamen hist. litt. 59. és köv. l.) már bővebben szól erről a dologról. A rengeteg nagy épület a budai Víziváros legvégén épült. A terv szerint két hosszú, tágas udvar közül a nagyobbikat három oldalról kétemeletes házak veszik körül, melyekben annyi szoba lesz, hogy negyvenezer tanuló kényelmesen lakhatik bennök a király költségén, kellő fegyelem alatt. Körös-körül hét nagy zárt csarnok, mindenikben díszes oszlop, kristály lámpásokkal, magas előadószék a professzor számára és emelkedő padsorok a hallgatóknak. A nagyobbik udvar negyedik oldalán lesz a professzorok lakóháza, mely egyszersmind a kis udvarra is szolgál. A kis udvar nyugati oldalán lesznek a tisztességes lakások az orvosok, patikáriusok, borbélyok, továbbá a betegek és a lábadozók számára; az északi részben laknak a gazdák, sáfárok, szolgák, pékek, serfőzők; ugyanott vannak a borospincék, éléskamrák és szellős csűrök. A keleti oldal közepén lesz a nagy kapu; ugyanott az akadémia fő elöljárójának pompás palotája. Ez elöljáró alá van rendelve valamennyi tanuló, lector, mester és doctor. A déli oldalon, Buda felé, csupa műhely és bolt, melyben a kézművesek munkáikat, a kalmárok áruikat rakják ki, de ott lakniok nem szabad. Az intézetet mindenkor egy esztendőre látják el élelemmel, hogy se a tanulók, se a tanítók, se a szolgák ne legyenek kénytelenek minduntalan a várossal érintkezni. Ez volt Mátyás király nagy terve.

Minderről SALAMON FERENC Budapest történetében ezt a kritikát írja: „Mondják, hogy Mátyás egy nagyszerű egyetem tervén dolgozott, oly nagyszerűn, amilyen sohasem volt, sőt tán elmondhatjuk, sohasem is lesz a földön: negyvenezer tanuló lakott volna benne, amennyi lakosa nem volt sem Budának, sem Pestnek, sem akármely magyarországi városnak abban az időben. Az illető tervet nem az egyetem, hanem egy állandó tábor tervének tekintem, mert alakjára nézve római castrum. Legelfogadhatóbb, hogy a Gellérthegytől délre eső tájon volt ezen hegy lankásan körülárkolva, egy hajóhíddal keresztül a Dunán. Szóval Mátyásnak terjedelmes árkolata a Duna partján, Budán alól, nem éppen közművelődési, hanem közvédelmi intézkedés akart lenni.” SALAMON kétségével szemben érdekes az olasz BRANDOLINI egy, a köztársaságot és a királyságot összehasonlító dialógusa, melyben az egyik közbeszóló, maga Mátyás, említi, hogy a párizsi egyetemen harmincezer tanulót oktatnak a tudományokra. De francia forrásokban (minő CREVIER nagy műve: Histoire de l’Université depuis son origine jusqu’en l’an 1700, Paris, 1761) nem találom a deákoknak ilyen hihetetlenül nagy számát. A legsűrűbb népesség is csak öt-hatezer körül járhatott.         
[...]