Fejezet

 1 1 | kérdve-puhatolózó módszert alkalmazom, mely abból áll, hogy a problémát
 2 2 |           nyert. Beszélgetésünk során, mely a konyhában folyik s jórészt
 3 5 |                regényben, de az a szó, mely nélkül az egész összeomlanék,
 4 7 |                Ime valaki, aki testét, mely agyvelejével, szívével együtt
 5 7 |               sok telivér, meg félvér, mely mellesleg még a kenyerét
 6 8 |                eszményhez kell törnie, mely a nagytömeg lelkében él
 7 9 |              alázatos-fölényes mosoly, mely talán a szeminárium öröksége,
 8 11|               6-os lerációra ugrottam, mely a Boráros-tér felé tartott.
 9 11|        reggelire terít. Ez a villamos, mely az éjszakából robog elő,
10 12|       vizsgálgatja a kávébarna testet, mely elcsavart derékkal, hátravetett
11 13|       forgácsokat látott. Az az érzés, mely idejövet elfogott, most
12 16|            drót végén, egy-egy hangot, mely fénnyé változott. Műszerek
13 16|        hirtelen föláll ringó székéről, mely egy gyengéden hajlított-talpú
14 16|       zsinórral összeaggat két lelket, mely a térben keresi egymást.)~-
15 16|         fölszerelve fejhallgatójukkal, mely mintegy páncélba veri finom
16 17|        Középütt trónol a duplatűzhely, mely sütőivel, rostélyaival akkora,
17 17|                csuprok. A vágódeszkán, mely íróasztalnak is beillenék,
18 17|            volt oly drága, ritka étel, mely kielégítette volna őket,
19 20|       kétségtelenül fontos munkájában, mely mindnyájunk érdekét szolgálja,
20 20|         kerülhet elébe olyan potomság, mely közvetlenül ne érdekelje,
21 21|         azonban bevezet a gyártelepre, mely 30.000 négyszögméternyi
22 21|              prehisztorikus masztodon, mely föltámadt.)~- És most hol
23 23|            ettől a szépségflastromtól, mely csak arra való, hogy eltakarja
24 23|                 szeme sötétkék. Bőrét, mely a porcellánfehér s a mályvaszín
25 23|             száját, gyönyörű fogsorát, mely még nem ösmeri a fogorvosok
26 24|              emlékeimből? A kanári se, mely csicsereg a fényképész ujján,
27 24|               a majomkodó, ősi hajlam, mely meghamisítja nemcsak külsőnket,
28 24|             életét, hanem egy másikat, mely éppen ellentétben áll vele
29 24|            édeskés, cukros fotografia, mely a mult századbeli festészet
30 25|          karjait s a madárijesztőruha, mely csupa férc, szétnyílik,
31 26|            imaszerű mormolást hallják, mely lelke minden előadásnak.
32 28|               mást, mint egy fajképet, mely nem változík azáltal, hogy
33 29|                forgalomba, a nagyipar, mely megöl minden egyéni kutatást,
34 29|         ópiumisták, a délamerikai nép, mely természetben találja meg
35 31|             bizalmaskodó cigánymosoly, mely azt mondja, hogy úgy is
36 32|           Halovány cirkuszi világítás, mely hajdan oly regényesnek rémlett
37 32|            nadrágocskáját, topánkáját, mely olyan, mint egy hatéves
38 33|         csippentgeti. Lámpa ég előtte, mely a napfényt utánozza, mesterséges
39 33|                az opál az egyetlen kő, mely tényleg megbetegszik: tollassá,
40 33|      legfurcsábbnak?~- A tigrisszemet, mely úgy villódzik, mintha csakugyan
41 33|         eszembe villant az a gondolat, mely itt mindenikben felötlött
42 35|           kálomista. Betekint a sírba, mely olyan mélynek tetszik, mint
43 35|              nézem a „hivatalos” sírt, mely csak 189 centi.)~- És hány