Fejezet

 1 2 |            No mi az?~- Nagyságos úr, mi már ilyesmikkel nem „
 2 2 |     mondanak?~- „Hová megy vitéz úr?” Vasárnap a ligetben, a
 3 3 |        ha egy hord, az is öreges úr. A Kossuth-szakáll, a kecskeszakáll,
 4 6 |    Tetszik tudni: a gyomor. Nagy úr az. Jól főztem.~- Ismeri
 5 6 |     például ott a sarokban az az úr, aki most jegeskávét eszik.
 6 6 |          napot kívánok, igazgató úr, alázatos szolgája, szerkesztő
 7 6 |    alázatos szolgája, szerkesztő úr!” Mosolyogva eszmélnek föl,
 8 7 | tehetségét?~- Egy huszárszázados úr, az árvaházban. Mihelyt
 9 9 |       kelt föl ma, főtisztelendő úr?~- Háromnegyed hatkor. Én
10 10|          megboldogult Las-Torres úr. Azt is én tanítottam, akkor
11 15|    második, jólöltözött monoklis úr mellékfoglalkozásként űzi
12 17|         keveri. Itt a sütőmester úr, a cukrász, a segédszakácsok.~-
13 21|       Hol ennek a vége, főmérnök úr?~- Annyi bizonyos, hogy
14 23|      Haza kell mennem, nagyságos úr. Takarítunk.~- Az várhat.
15 23|     látta, - a helyén - amint az úr kést emelt az asszonyra.
16 26|        pedig ezt mondta: „Sándor úr, kegyed valóban idegesnek
17 28|        Odalépek hozzá.)~- Biztos úr. (Tudom, hogy nálunk udvariasságból
18 28|         magukat is látni, biztos úr, az Isten áldja, éljen a
19 30|     tulajdonosa - öreg, monoklis úr - mosolyogva jött elém,
20 31|        lové?~- Dehogy, nagyságos úr. Én fizetem a bandát és
21 31|   fölemelve egyenesen egy mulató úr szívének szögezi, arcán